Emlékszem az első fügére, amelyet megkóstoltam. Zöldes volt, kicsike, szinte teljesen ízetlen. Ettem, mert mások nagyon dicsérték, de egyáltalán nem értettem, mit lehet szeretni ezen a gyümölcsön. Azt gondoltam, bennem van a hiba – egészen addig, míg kezembe nem került egy érett füge.
Valahogy így van az ember is: amíg nem jut el egy bizonyos lelki nagykorúságra, se íze, se zamata nincs a kegyességének. Ő maga csak gyötrődik, ugyanakkor azokra sem tesz túl jó hatást, akik körülveszik.
Na de hogyan is néz ki az érett hit?
Pál azt írja: „Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek; amikor pedig férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat.” (1Kor 13,11)
Lényegét tekintve minden élethelyzet kétféle dolgot hozhat ki belőlünk: gyermeki (éretlen) vagy felnőtt (érett) reakciót. A feladat tehát egyszerű: el kell hagyni a gyermeki dolgokat, és felnőtt módjára viszonyulni a dolgokhoz.
- Felnőttként szólni
„Mind az élet, mind a halál a nyelv hatalmában van. Amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” (Péld 18,21)
Azt mondják, a gyermek őszinte, ami a szívén, az a száján. Sokan felnőttként is ezt tartják a legnagyobb erényüknek. Az érett ember azonban tud mérlegelni, mielőtt beszélni kezd.
Amikor egy hívő ember panaszkodik, zúgolódik, szid, kesereg, gúnyolódik, aggodalmainak ad hangot, kibeszéli mások gyengeségeit, azzal nem tesz mást, mint ostobán és éretlenül „vitatkozik” emberekkel, helyzetekkel vagy épp a teremtés Urával. Jó, ha tudod: a nyelvnek ereje, hatalma van. A szavaiddal tudod építeni, szépíteni a jövődet, ugyanakkor képes vagy egy olyan világot beszélni magad köré, ami elviselhetetlen. Van választásod, hogy életet szólsz vagy halált, áldást vagy átkot. Még ha keserűség is van benned, attól nem leszel boldogabb, ha másokra szórod. Hasznosabb a szívet tisztogatni, mint a nyelvet köszörülni.
A hagyomány szerint az ókori bölcs, Szókratész egy hármas szűrőt ajánlott diákjának: „Ha az, amit mondani szeretnél, nem biztos, hogy igaz, nem jó dolog, és még csak nem is hasznos, akkor miért mondanád el egyáltalán?”
- Felnőttként gondolkodni
„Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róma 12,2)
Egy gyermek nem tud másképp gondolkodni, csak magából kiindulva. Az a jó, amit ő annak lát. Mindennek úgy kell történnie, ahogy ő akarja, hiszen az egész világ azért létezik, hogy ő jól érezze magát benne.
Az érett hívő nem önmagán szűri át a dolgokat. Nem csupán az érzései, tapasztalatai, véleménye, és főleg nem a sérelmei mentén dönt kérdéses helyzetekben. Mit akar Isten; mit tanít a Szentírás; mire indít a Lélek? – ezek az igazán lényeges dolgok számára. Ezért képes megtalálni az örömöt és békességet ott is, ahol más csak harcokat lát. Emiatt hajlandó felelőségteljes tagjává válni a közösségének, aki nem csupán fogyaszt, hanem közre is működik a köz javára. Ennek köszönhetően tud tűrni a feszültségek, nehézségek, kétségek közepette is.
Érett gondolkodással az ember tovább lát a pillanat hevénél, és ki tud tartani a meggyőződései mellett akkor is, ha az indulat vagy a hangulat mást diktál. Nem a körülményei szabják meg az életmódját, hanem ő formálja a körülményeit Isten szava, ígéretei alapján. Akkor is, ha ez azt jelenti, hogy keresztet kell felvennie, meg kell tagadnia önmagát, és követni Azt, aki néha követhetetlen.
- Felnőtt módjára érteni
„Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik.” (Kol 2,8)
A gyermek naiv. Mivel keveset tapasztalt a világból, hajlamos olyan dolgokat is elhinni, amiknek nem sok közük van a valósághoz. És nem, vagy csak nehezen lehet kimozdítani a felfogásából, mert ahogy ő látja a világot, az úgy van.
Az érett hívőt nem lehet megetetni bármivel. Különbséget tud tenni igazság és hamisság között. Ismeri a Pásztor hangját, az Atya szívét, a módszereit, elveit. Érzi, amikor valami nem „Istenszagú”, és nem indul el arra, amerre semmi keresnivalója nincs. Megérti, ha nem az ő elvárásai, elképzelései szerint alakulnak a dolgok, mert elismeri, hogy nincs minden ismeret birtokában. Képes a dolgok végére járni, és meglátni az embert a másikban akkor is, ha az épp embertelenül viselkedik. Már csak azért is, mert pontosan tudja, hogy ő maga mennyi kegyelemre szorul.
Szóval a feladat egyszerű: el kell hagyni a gyermeki dolgokat. Ennyi.
Ennyi?
Tetszik nekem Pál sorrendje: amikor férfivá lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat. Nem attól válunk éretté, hogy felhagyunk az éretlen viselkedéssel. Pont fordítva: azért tudunk felhagyni vele, mert megértünk rá. Ahogy a gyümölcs nem tudja gyorsítani vagy irányítani az érés folyamatát, úgy az ember sem képes a hajánál fogva kirángatni magát a butaságaiból.
Valamit mégis tehet: meg tud állni, képes összetenni a kezeit, és tud érett beszédet, érett gondolkodást, érett felfogást kérni attól, Aki készségesen és szemrehányás nélkül osztja a bölcsességet.
Talán te is érzed, hogy itt-ott még mindig szorít a gyerekcipő. Ha így van, ne a lábad húzd összébb, Tesó, inkább keress egy számmal nagyobb csukát!
Olasz Tímea
