„Áldást bocsát az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra, és megáld azon a földön, amelyet neked ad Istened, az ÚR.” (5Móz 28,8)
Az áldás olyan, mint amikor a gyermek ráteszi a kezét a kisautóra, és végigvezeti azt az útján. Hol lassabban, hol gyorsabban, itt-ott akadályokat kerülgetve halad a kis jármű, de zavartalanul és megállíthatatlanul közelít a célja felé.
Amikor Isten rajta tartja a kezét az ember életén, olyankor érezhető, nyomon követhető az előrehaladás. Olyan lehetőségek adódnak, amelyek a megfelelő irányba mozdítják a folyamatokat. Ami nehéz, annak is megvan az értelme és az ajándéka. Minden olyan egyszerű és magától értetődő.
Hol lehet ilyet kapni?
Az áldás nem a szerencse szinonimája, nem is csak néhány kiválasztott előjoga, hanem az Istennel való szoros kapcsolat gyümölcse. Igaz ez, amikor az ember saját életében látja az engedelmessége jó következményeit, de akkor is, amikor a társa életére kívánja a menny ajándékait.
„Találjon Rád Isten áldása minden új napon!
Angyalok őrizzenek utadon, bármerre jársz!
A menny világossága ragyogjon Rád,
és töltse meg dallal szívedet!
Találjon Rád Isten áldása minden új napon…”
(magyar népi imádság nyomán)
