„Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsolt 127,3)
Életünk során megannyi ajándékot kapunk Istentől, amiért nem lehetünk elég hálásak. Mégis az egyik legmeghatározóbb ajándék, amit egy ember az élete során megtapasztalhat,az, ha Isten gyermeket ad neki. Mint minden ajándékot, úgy a szülői létet sem lehet kiérdemelni, és ha megadatik, az nem tesz kiváltságossá másokkal szemben. Az Úrnál van az érkezésének az ideje és a célja. S bár én buzgón tervezgetném a családalapítás megfelelő idejét, és gondosan készíteném elő elmémet az anyaságra, be kell látnom, hogy Isten tervét nem tudom felcserélni az enyémre. Sokkal fontosabb kérdés az, hogy az Úr mit akar megmutatni egy gyermekkel számomra?
A gyermekem iránti feltétel nélküli szeretet ajándék Istentől, ami formál engem és a kapcsolatomat a gyermekemmel és az Úrral. Ahogy a gyermekem szemébe nézek, és abban egy tiszta kicsi lélek mosolyog vissza rám, olyan, mintha Isten végtelen szeretetének egy darabját érezném. Ez ugyan csak egy darabka a végtelenből, mégis tökéletesen elég ahhoz, hogy teljesen megtöltse a lelkemet, és átjárja minden porcikámat. Ez a szeretet késztet arra, hogy védjem a gyermekem, mikor védtelen, gondoskodjak róla, míg szükséges, szeressem akkor is, amikor a legkevésbé viszonozza az odaadásomat. Ez a kötelék tanít meg arra, hogy a magam fontossági értékét elveszítsem, és valaki másért éljek.
Isten ezzel a szeretettel nem csak engem formál, de a szándékába is bevezet. A szülői lét alkalmat ad rácsodálkozni arra is, hogy ha az én önző, bűnös, megfáradt lelkemmel így tudom szeretni a gyermekemet, akkor Ő mennyire szerethet minket, embereket. Tapintható párhuzamot ad az életünkben az anyaság és az apaság szerepével, hogy emberi ésszel értsük és tapasztaljuk, milyen határtalan egy Atya szeretete a gyermekei felé.
Életem legnagyobb csodája a gyermekem születése volt, ahogy a karácsonyi csoda is a Gyermek születésével kezdődik. A Gyermek, aki által életünk lehet. A Gyermek, aki iránt érzett szeretetünk átformálja az életünket. Az Apa, aki a legdrágább kincsét adta értünk. A hétköznapi szülő ₋ te és én ₋, akinek a gyermeke iránti szeretete csakis Isten által érhet célba. Párhuzamok, amik összefonódnak, és a kegyelemben egyszer csak értelmet nyernek.
Böszörményi-Bálint Eszter
