Gyakran merengek arról a fajta nyugalomról, amit csak az Istentől kaphatunk. Ábrándozom róla, mert időnként elválaszt tőle sokféle dolog az életemben – az az igazi békés harmónia olykor nagyon hiányzik. Annak átélése, hogy minden rendben van, elégedett és boldog a lelkem, gondot viselnek rólam, nem kell aggódnom semmiért. Úgy képzelem magam elé a karácsonyi ünneplést is, azzal a várakozással, hogy lesz egy pillanat, amikor az Isten nyugalmat ad a szívembe. De miért csak egy-egy ilyen pillanatot kapunk? Miért nem élhetünk mindig a béke szigetén? Most, hogy forrong körülöttünk a világ, igazán nagy szükségünk lenne rá…
Isten azt mondta a népének, hogy „Majd ha átkeltek a Jordánon, és letelepedtek azon a földön, amelyet örökségül ad nektek Istenetek, az ÚR, amikor mindenfelől nyugalmat ad nektek ellenségeitektől, és biztonságban laktok.” (5Móz 12,10). Hol van ez a nyugalom, hol ez a biztonság? Az Ige szerint egy olyan földön, amit Isten hagyott az övéire.
Az öröklés olyan egyszerűnek tűnik, de valójában nem az. Azt gondolnánk, hogy jogszerűen jár, ám igazság szerint ehhez néhány feltételnek meg kell felelni: bizonyítani, hogy mi vagyunk a jogos örökösök, nyilatkozatokat tenni, időben cselekedni. Végtelenül szomorú belegondolni, hogy örökölni elsősorban akkor lehet, ha a szerettünk már nincs az élők sorában… És igen, az örökségünket bátran vissza is lehet utasítani: nem kötelező elfogadni, nem szükséges végigjárni a bürokrácia tekervényes útjait – önként és szabadon le lehet róla mondani. Ajándék, amiért ki kell nyújtani a kezünket. Mert bár az örökség adott, elérhető, de a folyó túlpartján van, oda pedig valamilyen módon el kell jutni. Át kell kelnünk a Jordánon, hogy elérjük azt, amit az apa hagyott a fiára, amit a mi Atyánk hagyott az Ő gyermekeire, miután az életét adta értünk.
Hamarosan egy születésnapot ünneplünk, és óhatatlanul eszünkbe fog jutni az Ünnepelt élete, és értünk adott vére is. Számos, örökül hagyott ajándéka mellett a béke és biztonság földje az, amire most különösen is vágyik a világunk. Keljünk hát át a mi saját Jordánjainkon, és keressük meg, vegyük birtokba azt a földet, amit örökségül kaphatunk! Ígéretet tett az Úr, hogy ott lesz valódi, békés nyugalmunk.
Nigriny-Demeter Adrienn
