„Én, az Úr, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket.” (Ézs 42,6)
Karácsony táján évről évre egyre nagyobb összegeket költünk ajándékokra, hosszú órákat töltünk bevásárlóközpontokban, üzletekben vagy weboldalakat böngészve. Kedves dolog az ajándékozás, hiszen ez is egy eszköz a szeretetünk kifejezésére. Azonban bár igyekszünk a megbecsülésünket és a szeretetünket tárgyi ajándékon keresztül kimutatni, más – jóval eredetibb – módon sokszor elfelejtjük. Az, hogy mi magunk váljunk ajándékká családtagjaink, barátaink számára, nem annyira népszerű gondolat. Sajnos túl nagy a rohanás, túl hektikusan készülünk az ünnepre, és pont a gondoskodásunkkal, szeretetünkkel, időnkkel nem ajándékozzuk meg a szívünknek kedveseket.
A figyelmünk – az osztatlan, értő figyelem – az egyik legelemibb ajándék. Kedvesnek lenni akkor is, amikor sokkal könnyebb közömbös és nemtörődöm módon viselkedni. Kíváncsian kérdezni és meghallgatni a választ. Észrevenni a szükséget és gondoskodni, amikor az emberi természetünk inkább azt súgná, hogy fordítsuk el a tekintetünket. Meglátni a kisírt szemeket, a szokatlanul ideges reakciókat, meghallani a kimondatlan segítségkérést. Elismerést adni, és nem várni cserébe semmit.
Jelenlétünk, mosolyunk és néhány megfelelő időben elmondott szó sokkal nagyobb ajándék lehet, mint az ötödik bögre és hatodik pár zokni.
A sokszor haszontalan ajándékok mellett (helyett?) idén valami különlegessel is készüljünk szeretteink számára! Kedvességünkkel, gondoskodásunkkal, türelmünkkel, időnkkel, szeretetünkkel. Sokaknak igazán nagy szükségük van ezekre, és rajtuk keresztül ránk.
Keresztyén Eszter
