Néhány hónapja debütált Mark Wahlberg főszereplésével a Stuart Long életútját feldolgozó film, a Stu atya (Father Stu, amerikai filmdráma, 124 perc, főszereplők: Mark Wahlberg, Mel Gibson, Jacki Weawer). Stuart a kilencvenes években még birkózó volt, filmbéli karaktere üresfejű izomagynak tűnik, aki mindig humorizál, sosem vesz komolyan semmit, és előszeretettel hárítja át a felelősséget másokra. Harmincévesen egy ötéves gyermek módjára gondolkozik és él.
A film elején kiderül számára, hogy a sportban nincs pénz, így Hollywoodban próbálja ki magát, de csak a hentespultig jut – csakhogy itt nem akad össze egyetlen olyan sztárral sem, akinek hátszelével befuthatna a filmiparban. Azonban találkozik Carmennel, a gyönyörű, vallásos életét igen komolyan vevő hitoktatóval. Stuartot a templom nem riasztja vissza, ha randiról van szó, és így hirtelen berobban egy keresztény közösségbe, élvezi a szeretetvendégség lehetőségét (ingyen van az étel!), és persze a maga sajátos humorával azonnal a középpontba kerül. Carmennel való kapcsolata egyre mélyül, annyira, hogy vállalja a megkeresztelkedést is. Ez az esemény közelebb viszi az Istenhez, de az igazi változás első lépcsőfoka egy komoly motorbaleset, melyet kóma követ.
Stu igazi harcos. Felépül egy olyan baleset után, amit követően az orvosok már lemondtak róla. Miért maradt életben? Mi lehet az oka annak, hogy Isten még nem engedte őt meghalni? Lehetséges volna, hogy valami dolga akad még ezen a világon? Valami úton-módon kiókumlálja, hogy őt bizony elhívta az úr: papnak. Felbontja az eljegyzését Carmennel, megharcol a vele szemben (talán joggal) bizalmatlan szüleivel, a közösséggel, de még a szeminárium vezetőjével is. Senki sem hiszi el, hogy tényleg papnak áll, vállalva a cölibátust és minden egyebet, ami a világ szemében áldozatnak és lemondásnak tűnik. Ezen a döntésen talán még nézőként mi is könnyen hördülünk fel Stu szüleivel és Carmennel együtt – a Mark Wahlberg alakította karakter a film elején ugyanis annyira meggyőzően hozza az önimádó, másokat semmibe vevő ateistát, hogy itt ezen a ponton igazán nehéz bízni abban, hogy ebből a férfiból Isten felszentelt szolgája válhat.
A filmet nézve a szemünk előtt bontakozik ki, ahogyan kereszténnyé lesz valaki – és ahogyan rádöbben, hogy kereszténynek lenni egyáltalán nem azt jelenti, hogy mától kezdve minden rendben van. Stu a korábbinál még mélyebb, nehezebb viszontagságokkal áll majd szemben. Vajon elegendő lesz-e harcos hite és ereje ahhoz, hogy leküzdje ezeket? Elengedi-e teljesen az óembert? Lesz-e belőle új ember?
Vigyázat: a film számtalan káromkodó, nyomdafestéket nem tűrő kifejezést tartalmaz, így megtekintése 16 éven aluliak számára nem ajánlott. Nyersessége riasztó lehet, azonban nyitott szívvel megnézve megtapasztaljuk a kegyelem megnyilvánulását egy esendő emberi életben. Ez a film arról szól, hogyan ne engedjünk elveszni másokat, hogyan ne forduljunk el senkitől, akinek pálfordulásában már nem hiszünk, és arról is szól, hogy a magunk által megélt mélységekkel hogyan segíthetjük a körülöttünk élőket. Nem azt a győzelmet fogjuk látni a végén, amit talán várnánk. De látni fogjuk, hogyan válhat mások számára ajándékká a szenvedés és megpróbáltatás.
Nigriny-Demeter Adrienn
