„Nem bírom már!” Biztosan sokunk számára jól ismerős ez a mondat, hiszen valószínűleg számtalan alkalommal hagyta már el a szánkat. Nem bírom a munkát, a férjemet, a gyerekeket, az egyetemet, a szüleimet, az anyagi egyensúly fenntartását… stb.
Mióta feleség és anya vagyok, rájöttem, hogy mindig van lejjebb. Van az a pont, amikor úgy érzem, ki kell szakadni, mert szétvet az ideg, a stressz, a kialvatlanság és hasonlók. A legutóbbi kiszakadásom nem merült ki egy Pepco-körrel – és milyen jó, hogy nem! Korábban már hallottam egy hétvégéről, amit évente csak kétszer rendeznek meg, és ami csak nőknek szól. Ez nem egy hétköznapi program, sőt meglehetősen különleges, de ugyanakkor semmi felhajtás, cicoma nem jellemzi. Pusztán a természet lágy öle, te, és ha te is akarod, akkor Isten.
2022 szeptemberében több mint száz nővel együtt vettem részt először az Arise elnevezésű hétvégén. A program alatt a legtöbb kimondott és néma mondatom a „nem bírom már” volt. (Ott is, pont úgy, mint otthon.) A hegyre fel, völgybe le, két túrahátizsákot cipelve magamon elöl és hátul. Bevallom, nem túl komfortos érzés volt ez számomra, mivel szinte nulla kondival rendelkezem, és nem épp az aktív kikapcsolódást és feltöltődést kedvelőkhöz tartozom. Mégis akkor ott kellett lennem, hogy megtapasztaljam Isten újabb kegyelmét az életemben. Leírni nem lehet – mellesleg nem is szabad – azt a lelki csodát, amit ezen a túrán átéltem, amit azóta sem értek, csak barátkozom a megtapasztalása érzésével. Átéltem, hogy milyen mikor eljutok a „nem bírom már” érzésétől, a „mindenre van erőm Krisztusban” közhelyes, elcsépelt, agyonhasznált ige megéléséig, a „Szentlélekkel átjárva” érzés hatásáig. S ebben az a legjobb, hogy azóta is tart. Sosem fogom elfelejteni, milyen érzés járt át ott és akkor (ha pedig halványodna az emlék, májusban felfrissítem. 🙂 ).
A férjemmel ikerfiúkat nevelünk, és én mind a mai napig rácsodálkozom, hogy miért is kaptunk Istentől ikreket. Ő egyaránt ismeri a rossz és jó oldalamat, és pont ezért felemelő érzés ráeszmélni, hogy ennek ellenére is megajándékozott két csodálatos fiúval. Az Úr erre is képessé teremtett, ezért bízza ránk az ikreket, a feladatokat, a gyülekezeteket, a mindennapi tennivalókat. S amikor ez a felismerés végre feltör bennem, megnyugszom, és hálatelt szívvel köszönöm meg Istennek, hogy az aznapi kibírhatatlannak tűnő terheket már rég levette a vállaimról, és békességet adott nekem.
Vedd észre te is, hogy az életed feladatait azért kaptad, mert Isten ismer és képesnek tart arra, hogy ellásd őket! Higgy Benne!
Hidi Erika
