„Köztetek járok, és Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.” (3Móz 26,12)
Az Úrral való járásnak vannak különösen szép és felemelő részei, amikor eltölt minket a mennyei erő, a bizakodás és a szeretet. Aztán vannak olyan mélypontok is, amikor csalódunk, kiábrándulunk, elmegy a kedvünk a szolgálattól és elfáradunk. Különös és jellemző, hogy mindkét lelkiállapot más emberekhez köthető.
Nincs nagyobb segítség és nincs fájdalmasabb akadály a hit útján, mint a másik ember, illetve az emberekből álló közösség. Ha belelapozunk a Szentírásba, nagyon sok negatív dolgot fel tudunk sorolni a közösségek szerepléséről: a kiválasztott nép sajnos szokásává teszi, hogy megfeledkezzen Istenéről; a sokaság, amelyik hallgatta és követte Jézust, nagypénteken átáll az Őt megfeszíteni akarók oldalára; az apostoloknak rengeteg harca van az engedetlen és makacs gyülekezetekkel, és még sorolhatnám. Azonban legyünk figyelmesebbek: a Bibliában található isteni ígéretek túlnyomó részében egy közösség a kedvezményezett, akkor is, ha az ígéretet egy ember kapja a közösség nevében (például Ábrahám, akinek megígéri az Úr, hogy nagy néppé teszi, és benne nyer áldást majd minden nép).
Az, hogy milyen emberek közösségében éljük az életünket, befolyásolja a jellemünket, a szokásainkat, a szavainkat, a hitünket. Erről beszél a Példabeszédek könyve, amikor azt mondja, ahogy a vas formálja a vasat, úgy formálja egyik ember a másikat (Péld 27,17). Nem függetleníthetjük el magunkat attól a közösségtől, amiben élünk, hiszen hordjuk annak a jegyeit magunkon, és ugyanúgy azonosítható lesz viselkedésünkről, beszédünkről a közösségünk, mint ahogy Péter beszédéről is megismerték a közösséget, amihez tartozott (Mt 27,73).
A hirdetett, hallott Ige mindig közösséget gyűjt egybe, és ez a közösség minden bajával, betegségével, gyengeségével és kísérthetőségével egyház, sőt nagybetűs E G Y H Á Z – a Krisztus misztikus teste. Azok a hívők pedig, akik megpróbálnak egyedül maradva, elszigetelődve járni a tanítványság útján, sebezhetőbbek, gyengíthetőbbek és félrevezethetőbbek, mint azok, akik egy gyülekezethez tartoznak.
Panaszod van a közösségedre? Nekem is az enyémre. Csalódtál a gyülekezetben, annak vezetőiben? Valószínű, hogy kevesebbszer, mint én. Úgy érzed, néha könnyebb lenne egyedül megmaradni Jézus mellett, mert a többiek csak fékeznek a hitben járásban? Nekem sem ismeretlen ez a kísértés. Mégis, egy helyen jelentette ki magát, osztotta ajándékait és szolgálatait a Lélek: a közösségben. Ezért ígéri meg az Úr, hogy az Őt hallgatók között jár és Istenükké válik, miközben bíznak Benne és népévé formálódnak.
Ebben a böjtben légy aktívabb tagja közösségednek! Ne csupán fogyasztani próbáld az üzeneteket és azokat a lehetőségeket, amikkel a gyülekezet szolgál feléd, de vedd ki te is a részed a közös teherviselésből, könyörgésből, szolgálatból! A nagy közösség akkor életképes, ha kis közösségekből áll össze – keress valakit, akivel összeköt a Krisztusban való hit, és váljatok ti ketten a gyülekezetetek motorjává! Imádkozzatok a közösségetekért, annak vezetőiért és tagjaiért, hogy az Úr eszközei legyenek, és az Ő dicsősége megjelenjen közöttetek és bennetek!
Laskoti Zoltán
