„Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél” (1 Sám 15,22)
Történetünk egy zavaros helyzetbe vezet bennünket. Saul, az Isten által kiválasztott és felkenetett király az Úr parancsára hadat visel Amálék törzse ellen, és nagyon pontos, egyértelmű utasítást kap: pusztítson el minden embert, állatot és hadizsákmányt. A csata sikeres, azonban a katonák (talán mert Saul elmulasztotta elég határozottan közölni velük a parancsot?) elveszik a zsákmány javát, Amálék királya pedig Saul hadifoglya lesz. Közben megérkezik Sámuel, akivel már közölte az Úr, hogy Saul önimádata miatt félreteszi majd a királyt. Saul védekezni próbál: csak azért hagyták életben az állatok legjavát, hogy feláldozzák az Úrnak. Azonban ez sem Sámuelt, sem az Urat nem hatja meg, és átlátnak a király kapkodó magyarázkodásán. Ekkor hangzik el a mondat: többet ér az engedelmesség az áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérjénél.
Az engedelmesség valóban úgy működik, ahogy Sámuel leírja: szó-fogadás. Az Úr megszólít, vezet, én pedig megfogadom az Ő szavát, és ahhoz igazítom a folytatást. Ez a kifejezés is a megterhelt szavaink közé tartozik. Évszázadok alatt rengetegen éltek vissza vele, amikor a saját ügyük szolgálatába állítottak másokat, feltétlen szófogadást és engedelmességet követelve tőlük. Hatalmas fájdalmat szenvedtek el, akik úgy érezték, engedelmeskedniük kell a verbális vagy fizikai bántalmazónak a mérgező kapcsolatokban. Személyi kultuszok épültek a kérdés nélküli engedelmesség alapjára. Saul is személyi kultuszt épít, mint ahogy a következőkben majd látjuk.
Saulnak és nekünk is meg kell értenünk, hogy az Úrnak nem az áldozataink, az időnk, a munkánk, a pénzünk kell, hanem mi kellünk. Ezért nem éri be kevesebbel az engedelmességnél, az odaszánásnál. Mert az ilyen szófogadás mögött mélységes bizalom van: kérdés nélkül megteszem, amit kér tőlem az Úr, mert megtanultam bízni Benne. A feltétlen engedelmességet csak Ő követelheti, mert az egyházi és az állami vezetők is hoznak hibákat. Viszont Ő megáldja azokat, akik engedelmeskednek Neki.
Az engedelmességnek akkor van igazi értéke, amikor dönthetsz úgy is, hogy engedetlen leszel. Saul is dönthetett volna úgy, hogy megalázkodik és nem dicsekszik a győzelemmel. A választás nekünk is fel van ajánlva minden nap. Szót fogadsz vagy lázadsz, engedelmeskedsz és bízol, vagy mész a fejed után. Döntsd el, milyen úton szeretnél tovább lépni!
Próbálj meg ma engedelmeskedni azoknak, akikben megbízol!
Laskoti Zoltán
