„Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: Éli, éli, lámá sabaktáni, azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46)
Jézus megfeszítésének napja hangos nap volt. Kiáltott a nép (Mt 27,22–23.25), a Jézust gúnyolók és gyalázók (Mt 27,29.40.44), majd kiált Jézus is, kétszer. A kiáltások mögött indulatok vannak: vérszomj, bosszúvágy, kárörvendés, erőszakosság. Jézus kiáltása mögött kínzó üresség van: Ő, aki a teremtés előtt már tökéletes közösségben volt az Atyával és a Lélekkel, aki ápolta az Atyával való bensőséges kapcsolatát a legfárasztóbb földi napokon is, megtapasztalja az egyedüllétet. Itt száll pokolra Jézus: mikor a kereszten elhagyja az Atya. A Fiú értünk vállalja ezt az áldozatot, hogy minket megmentsen ettől a sorstól. Minket kellett volna elhagyjon az Atya, ezt mi érdemelnénk, ezért mi tettünk. Azonban a Fiú odaállt a helyünkre, és magára vállalta az átkot és az ítéletet, a poklot és a halált.
Rengeteg művész próbálta már kiábrázolni verbális vagy vizuális eszközökkel annak a szenvedésnek a rétegeit és mélységét, amit Jézusnak át kellett élnie a kereszten. Azonban minden gúnyolásnál, kínzásnál és megaláztatásnál fájdalmasabb, mikor az fordul el tőle és hagyja magára, Aki őszintén, mélyen és igazán szerette őt. Mikor ide érkezem a történetben, mindig megállok, beleborzongok és félhangosan kimondom: ennyit érek. Érek annyit, hogy a Fiú ezt vállalja, és az Atya megteszi azért, hogy engem kimentsen a kárhozatból.
Világunk ma is tele van kiáltozással. Kiáltanak a háborúpártiak, a háborút ellenzők, a folyamatosan fegyvert kérők és adók, a segítséget kérők és a magukra hagyottak. A nyomorultak, az árvák és a szegények kiáltásai vádolják azokat, akik felelősek értük. Jézus azonban ma sem vádol, nem von felelősségre, hanem felajánlja azt, amiért szenvedett: a megváltást.
Ismeretlen Olvasóm, talán te is úgy érzed, segítene rajtad, ha egy kiáltással kiutat találna belső világodból mindaz az indulat és feszültség, amit régóta hordozol magadban. Nagypénteken, a kiáltások napján ne maradj néma! Kiáltsd ki mindazt, ami feszít belülről! Kiálts Ahhoz, Aki kiállt érted az ítélet helyére, egyedül maradt, hogy neked legyen pártfogód az Atyánál. Engedte, hogy bemocskolják, hogy te megtisztulhass a vére által. Vállalta a megaláztatást, hogy Téged az Atya elé emeljen.
Kiálts, mert te is tehetsz arról, ami ma Jézussal történt: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!
Laskoti Zoltán
