Advent első vasárnapján egy dalt hozok nektek, ami olyan, mint a jóféle mézeskalács: régóta aktuális, ünnepi klasszikus, amihez kapcsolódhatunk, vizualitásában és szövegében pedig van annyi hangulat és mélység, hogy átérezhesd: elkezdődött az advent.
Arra kérlek, ha van egy kis időd, most állj meg egy kicsit, és nézd végig a dal kilipjét – akkor is, ha már ismered. Aztán, ha a végére érsz, indítsd el újra, és ígérem, mire a dal véget ér, ennek a posztnak is a végére jutsz.
A reklámszakemberek jól tudják, hogy babával, családdal, kutyával sokkal könnyebb eladni a termékeiket, ezért is szerepeltetik a reklámjaikban előszeretettel őket. Azonban a videoklipben látható család nem szeretne semmit eladni vagy népszerűsíteni nekünk. Ők csupán a Szentírásból származó igazságokat (sőt, néhol idézeteket) mondják el újra és újra. Nincs a dalban semmiféle nyomulás, kényszer, hogy te is ünnepeld az adventet a Csodálatos Tanácsadóval. Azonban engem mégis vonz ez a dal a maga egyszerűségében és tisztaságában.
Talán azért, mert olyan, mintha a család nyitna egy hatalmas ablakot a nappalijuk falán és megmutatnák: ezek vagyunk mi. Így vagyunk együtt, ilyenek vagyunk, így ünneplünk – és ha nem is mindig annyira idilli minden, ahogy az a videóban látható, elmondjuk, azért lehet boldog a családunk, mert nekünk ezt jelenti az ünnep. A mi családi kohéziónk onnan fakad, hogy nem hagy el az Úr.
Nagyon szeretem a dalban, hogy ez a család elém teszi, amit hisz, a maga egyszerűségében és biblikusságában. Amikor meghallgatom, megkérdem magamtól, vajon ezek az igazságok, amik ott vannak az én fejemben is, formálják-e a szívemet? Ha igen, akkor igazán reményteljes adventem lehet minden külső körülmény ellenére is. Szükséges ugyanis, hogy időről időre ne új tudást keressünk és ragasszunk a már meglévőhöz, hanem a régit ismételjük meg, mondjuk el. Hadd rögzüljön fejben és szívben az isteni üzenet: a mi békességünknek van egy Fejedelme, akinek a neve Immánuel, mert velünk van örömben és búban, ünnepben és hétköznapokban.
Látjuk, hogy a család együtt van, a szó fizikai és spirituális, hitbeli értelmében is. Ebben az adventben is sokunk fájdalma, hogy különböző okok miatt nem lehet együtt a családunk. Hiányérzettel nézünk körül az ebédlőasztalnál, és biztatjuk magunkat: lesz ez jobb is, lesz máshogy is… Remélem, sokunkat érzékennyé tettek az utóbbi évek arra, hogy sejtsük, ha eddig még nem tudtuk: csak akkor lesz jobb, akkor lesz más, ha Jézus belenyúl a családunk életébe. Ha így lesz, egyre kevesebb könnyet kell majd ejtenünk zárt ajtók mögött, a gyerekektől elbújva vagy egyedül a sötétben.
Szeretnéd te is azt, ami ennek a családnak ünneppé teszi a várakozás mindennapjait? Vidd magaddal a dalt, hallgasd újra, ha van időd, keresd meg Ézsaiás próféta könyvében a dalszöveget megihlető igeszakaszt, és olvasd el azt, mondd el újra és újra Istennek, magadnak és gyermekeidnek, kicsoda neked az Úr. Hiszem, a végén te is aláírod majd a dal felszabadító üzenetét: az Úr nem hagy el!
Kapaszkodj ebbe az igazságba, ne hagyd, hogy tartalom nélküli közhellyé váljon, és tapasztald meg, hogyan visz végig az adventen az Úr!
Laskoti Zoltán
