Református egyházi évünk idei témája a megújulás. Amikor ezt meghallottam, valahogy rögtön megfogott, és azt éreztem: „Igen! Erre mindenkinek szüksége van. Nekem is!”. Ahogy azokra is, melyek előtte voltak: a reménységre, a hálaadásra. Közben pedig ott volt bennem az az érzés is, hogy bár ebben a háborús helyzetben valóban aktuális volt az összes eddigi téma, mintha mégsem értettük volna meg őket, nem lettek volna a miénk, nem hoztak igazi változást. Nap mint nap szembesülök azzal, hogy még mindig nagy a bizonytalanság, a reménytelenség, a félelem, az aggodalom, néha olyannyira, mintha nem is lenne Istenünk és Atyánk. Ha ennyi alkalom után sem érettük meg Isten üzenetét a reménnyel, a bizalommal és a hittel kapcsolatban, félek, hogy így lesz majd a megújulással is. Pedig talán mindannyian érezzük, hogy mennyire szükségünk lenne megújulásra, változásra, de változni a legnehezebb. Főleg akkor, ha nem tudjuk, ki ad igazi változást…
Így jött velem szembe az is, amit talán már olyan sokszor megfogalmaztunk, hogy valahogy a pünkösd ünnepét nem ünnepeljük igazán, valahogy elvész a többi ünnep mellett. Bevallom, a pünkösd nekem nagyon kedves ünnepem, olyan érzésem van vele kapcsolatban, mintha Isten ezzel tette volna rá az i-re a pontot. Ezáltal lett teljessé, kerek egésszé minden. Bár mi olyan sokszor nem értjük, mennyire szükségünk van a Lélekre. Pedig maga Jézus is azt mondja, hogy el kell mennie, hogy eljöjjön az, akit az Atya megígért, a Pártfogó, akire szükségünk van.
Kedves Tesó, vajon te észreveszed-e, hogy az életed rég megújulásra vágyik, arra hogy Isten Lelke átjárjon, és újra fellobbanjon az a tűz, amit akkor éreztél, mikor először tudatosult benned, hogy nem akarsz Jézus nélkül élni. Szükséged van arra, hogy átjárjon a Lélek, ahogy a tanítványokat is átjárta, hogy hozzájuk hasonlóan ki merj lépni és ne a félelem befolyásoljon. Amikor a tanítványok megkapták a Szentlelket, hirtelen elmúlt a félelem és rettegés. A félelmet felváltotta a bátorság, a bizonytalanságot a bizonyosság, a békételenséget és aggodalmat a békesség, és már nem bezárkóztak, hanem elkezdték hirdetni az örömhírt: a kegyelmet és megváltást.
Mi a hívő életünkben sokszor megrekedünk, és ennek az oka, hogy a Lélek valahol háttérbe szorult. Helyette megpróbáltuk újra a kezünkbe venni az életünket, megoldani a gondjainkat, és megint visszatértünk az óemberi természetünkhöz. De ehhez olyan könnyen hozzá lehet szokni, hogy észre sem vesszük, hogy már nem a Lélek szerint élünk, hanem megrekedtünk. S lehet így éveket eltölteni, nyugtatva magunkat azzal, hogy mi megtértünk, hogy mi ismerjük Jézust és az Atyát, de közben pedig a szívünk éhezik, szomjazik a változásra, növekedésre és megújulásra. Szomjazunk a Lélekre, nélküle nem megy. Ő a levegő, az életerőt adó víz, a bölcs tanácsos, a gondolataink irányítója, az emlékezetünk vezérlője, aki eszünkbe juttat mindent, amit Jézustól tanultunk, s amire épp akkor, abban a pillanatban szükségünk van. Általa értünk, látunk és hallunk igazán. Általa van igazi megújulás és változás bennünk és körülöttünk.
Kívánom, hogy vedd komolyan a Lélek fontosságát. Ha egy kicsit is azt érzed, hogy szükséged van megújulásra, akkor ne tedd félre ezt az érzést, hanem vidd az Úr elé! Ha kicsit is azt érzed, hogy nincs meg már benned az az igazi szeretet, türelem, jóság, szelídség, hűség, békesség, akkor fordulj az Úrhoz, nehogy gyümölcstelen életeddel találkozzon akkor, amikor eljön és szedni akar róla. Tudom kemény szavak ezek, de fel kell hogy rázzon ma az Úr Lelke. Abba kell hagynod végre, hogy azzal ámítod magad, elég jó az, ahogyan eléldegélsz a hiteddel, mert nem elég: Istennek sosem az elég jót kell adni, hanem magadból a legjobbat, és ehhez elengedhetetlen a növekedés és a megújulás.
Kedves Olvasó! Így pünkösd ünnepén azt kívánom, hogy járjon át az Úr Lelke! Világosítsa meg azt, amit nem akarsz meglátni! Tegye a parazsat tűzzé, kemény szívedet termőfölddé! Töltsön be Önmagával, hogy ne félj, hanem légy bátor, hisz van Istened és Urad, akiben bízhatsz és reménykedhetsz egy életen át, mert szeret és életeddel jót tervezett!
Kardos Ágnes
