„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által? Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól! Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt 119,9)
Emlékszem, amikor megtértem, a házassággal kapcsolatban hoztam egy döntést a szívemben. Az a vágy volt bennem, hogy csak egy fiú legyen az életemben, az aki a férjem is lesz. Elkezdtem ezért imádkozni. Nem csak úgy hébe-hóba, meg nem is gondolva komolyan, hanem rendszeresen, ragaszkodva a döntésemhez. Tizenéves voltam ekkor.
Tudom, tudom ma már talán ósdinak tűnik ez a felfogás, szinte hallom a kérdéseket. Mindenki más ez csinálja, csak én maradjak ki a jóból? Miért várjak húszéves koromig, ha már tinédzser korban is kipróbálhatom azt, amit mindenki más?
Hát azért, mert megéri!
Bátorítalak téged arra, hogy merj kiállni azért, amit Isten kijelentett számodra. Nem kell, azt tenni, amit a világ diktál, nem kell sodródni az árral, nem kell beolvadni, hogy elfogadjanak. A te életedért, te vagy a felelős, és ha rossz döntéseket hozol, azért később senkit sem hibáztathatsz.
Rendben – mondod talán –, szeretném, ha az én életemben is így lenne, de mégis mit kell tennem, hogyan kell csinálnom, hogy ne hozzak rossz döntéseket?
A 119. Zsoltárt hozom erre válaszul. Ennek a zsoltárnak az írója maga is kételyekkel küzd, ezért is teszi fel azt a kérdést, amire a lelke mélyén már tudja is a választ: „Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját…”
Látja, hogy mennyi csapda van a világban, ami mind azért van, hogy bemocskoljon és tönkre tegyen. A Sátán nagyon ügyes ebben, jobb ha tisztában vagy ezzel. Bedobja a csalit, elaltat, hogy észre se vegyük, érzékenyít, hogy toleránsak legyünk, ne is lássuk a bűnt bűnnek. De legyünk résen, kérdezzük meg magunkat, kérdezzük az Urat: mi módon Uram, mi módon? Aki kérdéseket tesz fel, választ kap, aki keres talál (Lk 11,9).
„…ha nem a te beszédednek megtartása által?”
Ez egy nagyon jó döntés. A lehető legjobb, sőt az egyetlen jó. Ezt nem lehet offolni. Ha Isten gyermeke vagy, szereted az Urat, akkor keresd az Ő arcát, ismerd meg akaratát az életedre nézve, és az Ő igéje legyen a prioritás minden döntésedben. Hidd el, vezetni fog téged, tanácsol, a szemét rajtad tartja, fölötted tartja a kezét, hogy csak néhány igének az ígéreteire utaljak ( Ézs 9,5; Zsolt 139,5; Zsolt 32,7–8).
Elhiszed ezt? Isten nemcsak a múltban, nemcsak az én életemben, hanem a tiedben is, a te jelenedben is csodát akar tenni, téged is meg akar tartani tisztának és szentnek.
Persze a döntésed után, hogy Isten akarata a prioritás még nem fog minden egyszerűen és magától menni. Ez csak az út kezdete, a pálya még előtted van. Végig kell futni rajta. Lesznek majd falak, amikbe beleütközöl, lesz, amikor fel akarod adni, mert úgy érzed, hogy nem megy ez neked. Ilyenkor bátorítalak, hogy imádkozd ezt: „Teljes szívből kerestelek téged: ne engedj eltévedeznem a te parancsolataidtól!”.
Az a csodálatos a hívő életben, hogy nem egyedül futunk, nem vagyunk magunkra hagyva. Nemrég egy menyegzőn valaki így bátorította az ifjú párt: ti most egy versenypályára léptetek, ahol együtt fogtok futni, de Isten ott van a partvonalon, Ő a ti edzőtök, tanácsol és bátorít titeket. Nemcsak az Úr áll mögöttünk a döntéseinkben, hanem ott vannak a barátaink, a családtagjaink, a gyülekezetünk, ahol legjobb esetben mindenkinek ugyanazok az értékek fontosak, mint nekünk. Ez egy olyan védőháló, ami megtart. Épp ezért azt tanácsolom, hogy keress olyan közösséget és barátokat, akiknek ugyanaz fontos. Sokan nem elég bátrak szakítani azzal a közeggel, akik között nem is érzik igazán jól magukat, akik talán sokszor meg is bántják, meg is alázzák őket, de bátorítalak, hogy te merj jó döntéseket hozni. Lépj ki a vízre, és járd azt az életet, amit Isten szánt neked!
Végül még pár szót mondanék azoknak, akik úgy érzik már késő, már elbuktak. Hiszem, az Úr össze tudja rakni azt, ami széttört, megtisztítani azt, ami bemocskolódott. A bűnbánatot, a megbocsátás követi.
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja minden bűnünket, és megtisztít minden gonoszságtól. (1Jn 1,9)
„Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem és fehérebb leszek, mint a hó…” (Zsolt 51,9)
Dávid sokat tudna erről beszélni, de hidd el én is. Minden nap megmosakszunk Isten kegyelmében. Minden nap Ő tisztít meg bennünket, és milyen jó, hogy ezt teszi.
És, hogy Isten végül is meghallgatta az imámat? Igen, meghallgatta, de ez már egy másik történet…
Nagy-Kaszáné Somogyi Lona
