Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem dolgozni a mostani munkahelyemen, volt egy drága nő, aki megtanította nekem, hogy mi hogyan működik. A mai napig a fülemben cseng az egyik tanácsa: „Nem szabad elkeseredned, ha hibázol. Isten útjai néha a hibáinkon keresztül vezetnek.”.
Maximalista emberként ez nem volt túl bátorító. De attól kezdve elkezdtem figyelni, és valóban felismertem: számtalan alkalommal Isten nem az erősségeimet használta egy-egy problémában, hanem valamelyik gyengeségemet. Valamikor olyan feladatot kaptam, amihez nem voltak meg a megfelelő képességeim. Ott szorongtam szégyenkezve, kétségbeesve, tanácstalanul, és nem tudtam másban reménykedni, csak Isten megtartó kegyelmében. Soha nem csalódtam: hű az, aki elhívott, a problémával együtt megadja a szabadulás útját is.
Amúgy észrevetted, hogy a mi erőfogalmaink elég egysíkúak, és leginkább a fizikai erőhöz kötődnek? Pedig győzni nem csak hangerővel lehet, óriásit tud ütni a csend is. Van, aki odacsap, más meg a szeretet lefegyverző erejét használja. Erő kell a kitartáshoz, az önmegtartóztatáshoz, egy titok megtartásához, a megbocsátáshoz, a tanuláshoz, az építéshez – és jóval több, mint a romboláshoz.
A fizikában az erő olyan hatás, ami egy tömeggel rendelkező testet gyorsulásra vagy állapotváltoztatásra késztet. És igen, pontosan ezt szeretjük: elérni, hogy valami a mi hatásunkra (erővel vagy erőszakkal) megváltozzon, abba az irányba forduljon, ami számunkra előnyös. Az erő hiánya azt sugallja, hogy nincs a kezünkben az irányítás, így a végeredmény se. Ez pedig katasztrófa.
„…amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős” – írja Pál (2Kor 12,10). Ez nem logikai bukfenc, hanem egy másik fogalomrendszer. Ha valaki, akkor ő nagyon jól ismerte az írásokat, és tudta, mi Isten véleménye az erőről. Nagyszerű ígéreteink vannak, érdemes utánuk nézni:
- A fizikai erő túl van értékelve. (Péld 24,10; Jób 24,22; Ézs 25,12; Jer 9,22-23)
- Isten erős, és ez megtapasztalható. (5Móz 4,34)
- Isten képes megvédeni. (Ézs 41,10; Ez 34,16; Ézs 54,14; 2Sám 22,49; Ézs 49,25; Zsolt 59,10; Zsolt 112,7)
- Isten tesz naggyá, erőssé. (1Krón 29,12; Dán 10,19; Zsolt 51,12; Ézs 40,29)
- Az erő és az erőszak nem ugyanaz. (Péld 24,5; Préd 7,19; 1Tim 3,3)
- Az erő felelősség. (Róm 15,1)
Aki nem a saját képességeibe kapaszkodik görcsösen, hanem Istennél keres menedéket, az megtapasztalja, hogy létezik olyan erő, ami mindenre elég. Valóban felemelő érzés, amikor valamelyik nagyszerű adottságunk, képességünk lesz egy aktuális probléma megoldásának kulcsa, amikor pont jókor vagyunk jó helyen. De mi van, ha nem? Ha Isten pont egy előnytelen tulajdonságunkon keresztül akar megtalálni egy elveszettet, vagy tanítani nekünk valamit? Az Úr iránti alázat, feltétel nélküli bizalom, teljes kiszolgáltatottság nem annyira népszerű manapság, mint a „Meg tudod csinálni!”, „Mindenre képes vagy, csak akarnod kell!” szlogenek. De tény, hogy a hiúság ritkán szolgálja az Úr ügyét vagy az ember javát.
Amikor erőtlen vagyok, másképp vagyok erős. Dávid kiállt Góliáttal szemben, kicsit sem törődve a körülményekkel. Erősebb volt a filiszteusnál, pedig csak parittyája és köve volt, legyőzte őt és megölte, pedig még kard sem volt nála. Használta azt, ami a keze ügyébe akadt. Az ő igazi ereje nem az izmaiban volt, nem is a gyakorlottságában. Istenben bízott, akinek van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza ránk, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzünk, és jusson minden jó cselekedetre a bőségeinkből.
Meg időnként a hiányainkból is.
Olasz Tímea
