„Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen.” (Ézs 55,3)
Van a Bibliának egy fogalma, ami felölei és leírja annak a szeretetnek a gazdagságát, amivel az Atya az elveszett ember felé fordul, adventkor is. Ez a fogalom a szövetség. Az Atya nem csupán egy néhány évre, évtizedre szóló partneri társulást ígér, hanem örök szövetséget, amit az isteni hűség tesz rendíthetetlenné.
Akkor is igaz és rendíthetetlen ez a szövetség és hűség, ha egy olyan hétpróbás, bukott gazemberrel köti Isten, mint Dávid. Vagy mint én. Egyenlőtlen kapcsolat ez: én hozom bele a magam töredékességét, sebeit, bűneit, Isten pedig hozza a Szövetség Urát, Jézus Krisztust. Az Ő vére volt az egyszeri és tökéletes áldozat a bűneinkért. Ő az, aki miatt Dávid házának és nekem is rendíthetetlen hűség adatik. Ő az, aki a szövetségeseinek azt ígéri, hogy bűneiket a háta mögé (Ézs 38,17), sőt a tenger mélyére (Mik 7,19) veti. A hely felé pedig, ahol elsüllyedt életed minden botlása, bukása és kudarca, kiteszi a táblát: Tilos a pecázás!
Kedves Olvasó, Isten szövetséges szeretetét ígéri neked ma is. Ebben a szeretetben elkészítette az újrakezdést, felállást a legmélyebb veremből. Akkor is, ha te ezt még nem tudod elhinni.
Zárd le az önmarcangolás köreit és belső monológját, légy az, akinek Isten gondolt és tervezett: szövetségestárs, akit megmos a kiontott isteni vér. Lásd magad ma (is) úgy, ahogy az Úr lát téged:
Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket. (Ézs 43,4)
Laskoti Zoltán
