Amikor a Szeretethimnusznak azt a sorát olvassuk: „nem viselkedik bántóan”, könnyű azonnal arra gondolni, hogy ezzel szemben én hogyan és mikor viselkedtem bántóan azokkal, akiket szeretek. De ma próbáljunk meg ne ezen gondolkodni. Helyette tekintsünk Jézusra, aki megszületett a Földön, és aki a tökéletes megtestesítője a szeretetnek – többek között ezen aspektusának is.
Amikor a házasságtörésen ért asszonyt megvédte a farizeusok ítéletétől (Jn 8,1–11), vagy amikor a samáriai asszonnyal beszélgetett (Jn 4), Jézus nemcsak irgalmat mutatott, hanem az asszonyok méltóságát is helyreállította, amit a környezetük gyakran tagadott meg tőlük. Ezt a fajta szeretet mutatja be nekünk: amely nem aláz meg, nem passzív agresszív, rejtetten sem sérteget, hanem felemel és helyreállít.
Ma ne azt vigyük magunkkal mindebből, hogy felírjuk a keresztyén élettel kapcsolatos feladat- és elváráslistánkra egy új sorba: ne viselkedj bántóan. Ehelyett csodálkozzunk rá Isten nagyszerűségére! Örüljünk, amiért nem kell attól félnünk, hogy olyan bántóan bánik majd velünk, ahogyan azt olykor embertársainktól, hittestvéreinktől is tapasztaljuk.
Isten szeretete nem bántó, hanem megerősítő, és ma is lehetőséget ad nekünk a megújulásra. Engedjük magunkat megvigasztalni ezzel a gondolattal!
Molnár-Kovács Dorottya
