Szeretem az ég színeit nézni, rácsodálkozni, hogy a kék ég hányféle színben pompázhat. Gyakran megfogalmazom, ha egy különösen élénk színű naplementét látok, hogy ha egy festményen vagy képeslapon látnám, azt mondanám, azért ez már túlzás, ilyen nincs, és mégis ott van előttem valóságosan, és nem tud a szemem betelni vele. A természet szépségeit látva rácsodálkozom, hogy mire ez a pazarló gazdagság? Miért ez a rengeteg növény és állat? Színek, hangok, illatok, különös szokások? Miért teremtett az Isten ilyen változatosan?
Ha pedig még tovább gondolom, nem csak változatos ez a teremtés, de gondoskodó, pontos, mondhatnám, végiggondolt. Honnan tudja ez a rengeteg állat, hogyan kell élnie, mit kell ennie, mikor kell téli álmot aludnia és mikor kell felkelnie? Hogyan tudja az az apró fecske, merre kell repülni, és hogy nem téved el? A dongóról már szó se essék, sokáig azt sem tudták, hogy hogyan képes repülni, mert a teste és a szárnya mérete alapján erre nem kellene, hogy képes legyen. Persze később megtalálták a magyarázatot, és nálam okosabb emberek el tudnák magyarázni, hogy a dongó repülés közben még milyen erőket használ ki. De hogyan? Honnan tudja, nyilván nem tudatos, mégis megteszi, és repül.
Amikor a gyermekeim vártam, naponként csodálkoztam rá, hogyan képes egy emberi testben két szív dobogni, hogyan tudja az a két szervezet, hogyan kell együttműködni, és az az icipici újszülött hogyan tudja, hogy kell levegőt venni, táplálkozni, hogy ismeri meg az édesanyját?
Mind-mind olyan kérdések ezek, amelyek a teremtés csodájáról beszélnek. S ha a teremtés napjaira gondolok, még inkább előttem van Isten szeretetének nagysága. Megformálja az embert a maga képmására, de nem dobja be a semmibe, hanem előtte mindent előkészít. Nem a káoszba, a sötétségbe, a kietlenbe és pusztaságba teszi be, hanem egy kész otthonba. Itt mindene van, amire szüksége lehet, és még annál is több. A teremtés végtelen gazdagságába helyezi bele a maga képére alkotott embert. Bölcsen alkotta meg az eget, mert örökké tart szeretete. S amikor az ember még ennél is többet akar, és ellene szegül, még a Fiát is elküldi, hogy helyreállítson, kibékítsen önmagával, és új eget és új földet ígér. Valóban örökké tart szeretete!
Szemere Judit
