Az adventi időszak a várakozás időszaka. Egyrészt készülünk az ünnepre, amikor is megemlékezünk Jézus születéséről, másrészt pedig Krisztus visszajövetelét várjuk. Harmadszor, pedig ebben a várakozásban várjuk, hogy a mi szívünkben is megszülessen a hit, hogy Krisztus életünk Urává váljon.
Sokszor felejtjük el, hogy mi adventben élő keresztyének vagyunk, akiknek nemcsak ez a négy hét kellene, hogy várakozással teljen, hanem ebben a várakozásban kellene élnünk minden nap. Minden nap készen kell állnom arra, hogy akármelyik órában visszajöhet az Úr hatalommal és dicsőséggel. De sokszor ez olyan távolinak tűnik. Általában jó messzire eltesszük ezt, valahova a jövőbe, de semmiképp sem a saját életünk idejére. Pedig ezt nem tudhatjuk. Sőt, egyre inkább minden jel arra mutat, hogy Jézus mindjárt itt van. Amikor a Máté evangéliuma 24. részét olvassuk arról, hogy mennyi mindennek kell megtörténnie mielőtt visszajönne Jézus (háborúk, éhínség, járványok, nép nép ellen, nemzet nemzet ellen, sokakban elhidegül a szeretet…), azt vehetjük észre, hogy lassan beteljesedik minden, ami le van írva.
Valahol hitünk szerint tudjuk, hogy visszajön Jézus, de vajon ez mennyire járja át az életről való gondolkodásunkat, a mindennapjainkat? Mennyire tudunk tudatosan élni ebben a hitben és reménységben?
Pedig ez a tudat reménységet kell, hogy adjon, főleg amikor nehéz időket élünk (és most nehéz időket élünk). Reménységet kell adjon, hogy bár egyre rosszabb lesz a világ, egyre szeretetlenebbek az emberek, hamarosan megérkezik az Úr. De jogosan merülhet fel a kérdés bennünk a sok rossz és nyomorúság láttán, hogy miért nem jött még vissza? Miért nem vet már véget mindennek: a sok istentelenségnek, háborúnak, hitetlenségnek? Erre egyetlen válaszom van: a szeretet vár. Jézus vár, még vár. Még kínálja a kegyelmét, hogy hátha akad 50, 30, 10 vagy egyetlen olyan ember, akit még megmenthet, aki még meghallja a hívó szót. Ez lehet az egyetlen magyarázat. Minket pedig addig megtart, megerősít, hittel és reménységgel ajándékoz meg, hogy kitartsunk másokért, hogy minél többen üdvözüljenek.
Legyen ez az adventi várakozás ne csak erre a pár hétre szóló, hanem járja át az életünket és a gondolkodásunkat, látva a jeleket, hogy már nem sok idő és eljön Jézus. Valamint járjon át az a szeretet, amivel Krisztus szeret minket, hogy még vár, és még kegyelemmel és irgalommal szólít meg ma is minket.
Kardos Ágnes
