Megfigyelted, hogy minél előrébb halad az ember a korban, annál könnyebben pereg ki a kezei közül az élet? Telnek a napok, egyik megoldandó feladat jön a másik után, aztán hármat pislogsz, és már megint itt az év vége.
„Ragadd meg a napot!”, mondták a régiek, és ők valószínűleg másképp értették, de engem ez a mondat arra indít, hogy ne engedjem elfolyni az életemet, hanem tegyem tudatossá, jelentőségteljessé.
Néhány éve hagyománnyá vált nálam, hogy az igét, amit szilveszter éjjel áldásként a lelkipásztoromtól kapok, egyfajta iránytűként bevésem a szívembe, és a kis kártyát berakom a pénztárcámba is, hogy újra és újra visszaolvashassam, és keressem a helyét a mindennapjaimban. Nagyjából a második-harmadik hónapig szokott kitartani a lendület, utána lassan a felejtés homályába merül a vállalkozás – egészen december végéig, amikor is csodával határos módon valahogy újra a kezembe szokott kerülni a kis igekártya. Csodálatra indító, ugyanakkor hátborzongató rádöbbenni: a kapott ige valóban áldásként kísérte végig az egész évemet, és nagy vonalakban meghatározta az ívét. Olyan szépen és egyértelműen kimagaslanak az egyes emlékoszlopok, amik Isten gondviselését, hűségét, kegyelmét mutatják, kérés nélkül is generálva a hálát és az ámulatot. Mert amint számot vetek a mögöttem álló időszakkal, rájövök: én ugyan lemaradtam a tizedik kanyarban, de Isten mindvégig hűségesen követte az utat, amit együtt választottunk. És ez arra sarkall, hogy a következő fordulóban én is aktívabbá tegyem magamat ebben a csapatjátékban…
A másik dolog, amit rendre kikérek, és elraktározok a naplómban, az „az év szava”. Angol nyelvű honlapok készségesen adnak útmutatást abban, hogy hogyan válasszon az ember gyereke egy zászlóra tűzhető szót a soron következő esztendőre. Az egyik módszer az, hogy felteszed magadnak a kérdést: mit várok a következő évtől, miben szeretnék előre lépni, mivel van feladatom? Vannak mindenféle válogatások, amiket át lehet olvasni, figyelve, hogy melyik kifejezés akad meg a figyelem pókhálójában, de van, hogy maga a téma szegődik állandó kísérődül, s ahogy állandóan nekiütközöl, majd egy idő után rájössz, hogy valószínűleg dolgod van/lesz az üggyel. Aki pedig inkább kívülről kapna inspirációt, minthogy maga keresgéljen, annak van rá lehetősége, hogy megjelölje az éppen aktuális válaszait egy tesztben, aminek eredményeként kap egy javaslatot, vagy igény szerint akár további segítségeket is a választáshoz (angol nyelvű).
Hogy mire is jó mindez?
Először is végtelenül szórakoztató, ugyanakkor teret ad a kreativitásnak, és egy viszonylag követhető irányt is mutat. Ha van egy vezérigéd, arra rá lehet fűzni mindenféle olyan tevékenységet, amit egyébként éveken át tudsz tervezni anélkül, hogy aztán egyetlen lépést is megvalósítanál belőle. Például ezt a bibliai igét vagy a választott kifejezést tanulmányozhatod a Bibliában és/vagy ilyen-olyan szótárban, kikérdezheted mások véleményét róla, filmeket, történeteket, verseket, ötleteket gyűjthetsz vele kapcsolatban, megfogalmazhatsz gyakorlati lépéseket– aztán naplózhatod a megvalósulásukat. De a legjobb, ha Istent kérdezgeted róla, amikor eszedbe jut, vagy amikor érzed, hogy ez most válasz lehet egy kérdésedre. Különösen akkor tud ez nagy segítség lenni, amikor punnyadt, céltalan, örömtelen vagy, vagy csak simán elveszettnek érzed magad a világodban.
„Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart” – írta Seneca. Még van egy pár óra ebből az évből: utánanézhetsz, hogy január óta mennyit haladtál, hol tartasz most, ki vezetett át mindenen, és mit viszel tovább magaddal ebből az évből. Ezen túl pedig talán neked is segítség lehet, ha választasz magadnak egy kikötőt, ahová el szeretnél jutni a következő év végére. Még akkor is, ha útközben Isten mutat egy sokkal-sokkal jobbat.
Olasz Tímea
