„Íme, én angyalt küldök előtted, hogy megőrizzen az úton és bevigyen arra a helyre, amelyet kijelöltem.” (2Móz 23,20)
Az életünk során talán mindannyiunkban felmerülnek kérdések, amik arra vonatkoznak, hogy mit érdemlünk, mi az, ami a miénk lehet ebben az életben, mi az, amit ettől az élettől várhatunk. Hívő emberként néha bűntudat is kapcsolódik ehhez, mert abban sem vagyunk biztosak, hogy egyáltalán akarhatunk-e valamit ettől a földi léttől. Én hiszem azt, hogy Isten mindannyiunknak utat készített, és ezen az úton ajándékokat is szán nekünk, hiszen a gyermekei vagyunk. És van, amikor nagyon egyértelmű, mi az, amit nekünk akar adni, ami felé éppen haladunk.
Néhány hónappal ezelőtt végigolvastam Józsué könyvét. Korábban is olvastam már, de mégsem tűnt fel benne az, hogy Isten mennyi helyen mondja el a népnek (vagy Józsuénak), hogy az övék ez a föld, és csak annyi a dolguk, hogy birtokba vegyék. Ez nyilván kapcsolódik a fenti igéhez is, hiszen ugyanarról a helyről van szó, sőt a nép egy korábbi generációjához beszél Isten. Nagyon egyértelműen kijelenti, hogy mi az, amit a népének akar adni. De emellett abban is nagyon egyértelmű, hogy az övék lesz az, amit nekik szánt.
Mindannyiunk életében vannak megtorpanások, amikor nem látjuk, hogy mit akar az Isten nekünk adni, vagy talán olyan alkalom is akad, amikor abban sem vagyunk biztosak, hogy egyáltalán adni akar nekünk valamit. Szinte napra pontosan nyolc évvel ezelőtt egy böjti időszakban az Úr megmutatta számomra, hogy mit szeretne nekem adni, hogy milyen az a hely, ami felé tartok. Elég elvesztnek éreztem magamat akkoriban. Azt tudtam, hogy amit akkor csináltam, nem szerettem, de nem tudtam, hogy merre induljak tovább. Korábban annyira egyértelműnek tűnt, hogy merre tart az életem, de akkor és ott egyáltalán nem éreztem ezt. De aztán Isten utat mutatott, és végigvezetett azon az úton, amit megígért. És végül úgy hiszem, birtokba vehettem azt, ami nekem adott.
Talán nehéz neked is ez a böjt, mert elveszettnek érzed magad, vagy mert nem látod, hogy egész pontosan mi az, ami a tiéd. Talán azért nehéz, mert tudod mi a tiéd, de annyira nehéznek tűnik az út. Akár elveszetten nézelődsz egy útkereszteződésnél, akár fájó lábbal bandukolsz az úton, az Isten szavai hozzád is szólnak. Téged is biztatnak, hogy az előtted lévő út már el van rendezve, az érkezésed biztos arra a helyre, amit Isten neked szánt. És milyen jó az, hogy nem vagyunk egyedül ezen az úton, hanem elkísér bennünket az az Úr, Aki pontosan tudja, mi az, amit neked akar adni, és hogyan lehet eljutni hozzá.
Ebben a böjti időszakban tudjunk Vele haladni, Mellette elcsendesedni, ha pedig nem értünk valamit, akkor Őt kérdezni, mert Ő az, Aki tudja, mit akar nekünk adni. És én hiszem, hogy az, amit Ő tervez az életünkkel, sokkal csodásabb, sokkal nagyobb, mint amit mi el tudunk képzelni. Ezért arra biztatlak ma, hogy ne ess bele a pusztában lévő nép hibájába, akik csak a nehézségeket látták, hanem hidd el, hogy Isten valóban előtted halad, készíti az utat és a helyet, amit majd birtokba veszel. Imádkozzunk azért, hogy meglássuk ezt a helyet, és hogy jól tudjunk majd élni ott!
Rózsa-Gönczy Anna
