„Újra szólította az ÚR Sámuelt, Sámuel pedig fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le!” 1Sám 3,6
Hallani Isten hangját – ki ne vágyna erre? Hallani, ahogy neveden szólít, kedvesen,szelíd hangjával, azzal a hatalmas szeretettel, amellyel csak Ő tud szeretni. Talán te is eljátszottál már a gondolattal, mennyivel könnyebb lenne az életünk, a döntéseink meghozása nehéz helyzetekben, ha egyenesen és tisztán, érthetően hallanánk ezt a Menyei hangot. Nos, Isten ma is szól, ez kétségtelen. Talán másképp, mint Sámuel idejében, de még szól – és ez kegyelem.
Az, hogy Isten megszólította Sámuelt, az ő életében, sőt, az egész kultúrájában is nem mindennapi, rendkívüli dolognak számított, ugyanisebben az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem voltak gyakoriak a mennyei látomások. Ebben a rövid fejezetben (1Sámuel 3) mégis megtörténik a váratlan, méghozzá egymás után háromszor: az Úr megszólítja a gyermek Sámuelt. Az első gondolat, amit az igerész olvasása előhozott bennem az az, hogy menyire kitartó is a mi Urunk – mindig Ő az, aki először közeledik az ember felé! Ez annyira csodálatos és reményt adó számomra.
Azért is áll közel hozzám ez a Bibliai történet, mert én is tapasztaltam már hasonló csodát a saját életemben. A férjemmel hosszú ideje imádkoztunk gyermekáldásért, kicsit már el is csüggedtünk, hisz az ember nem szeret várni, kétségek között élni. Az Úr Jézus jól ismeri a szívünket, és az én szívemben ekkor látta a csüggedést. Aztán váratlanul álmomban kijelentést kaptam Tőle arról, hogy kislányunk fog születni. Egészen pontos kijelentést, azzal együtt, hogy mikor fog beteljesedni, ráadásul még azt is kijelentette, mi lesz a neve. Minden pontosan úgy történt, ahogyan az álom előre jelezte, hiszen az Úr szava soha nem hullik a porba. Számomra felejthetetlen élmény volt mindezt megtapasztalni. Akkor, abban az élethelyzetben nekem erre a kijelentésre volt szükségem, és ezt utólag minden kétséget kizáróan megértettem. Hiszem, hogy azért kaptam ezt az álmot, hogy hinni tudjak, hogy ne aggódjak, ne keseredjek el, és kitartók maradjunk az imádkozásban.
Nem mindig szól hozzánk ennyire egyértelműen Isten, de Ő tudja, mit miért tesz, vagy épp egy számunkra áhított dolgot miért nem enged meg az életünkben. Tudja, mi az, ami előre viszi és növeli a hitünket. Viszont egy biztos: nekünk is tennünk kell azért, hogy meghalljuk a szavát, megértsük az olvasott igét, amelyből szól hozzánk. Ehhez arra van szükség, hogy közel legyünk hozzá, egészen közel: bensőséges kapcsolatban. Azt olvassuk, a gyermek Sámuel ott növekedett az Úr templomában, egészen közel a frigyládához. Jó helyen volt, ez már biztos! És amikor hallotta a nevét, felkelt és ment. Háromszor is! Nem mondta az első kettő után, hogy többet nem megyek, mert csalódás ért, visszaküldtek aludni, nem is engem hívtak. Engedelmes volt, és hallgatott Éli főpapra, akit Isten eszközként használt abban, hogy elhívja Sámuelt. Téged is elhívott már, vagy el akar hívni Jézus Krisztus. Minden emberrel, veled is terve van.
Az Úr szól, ma is szól hozzád, kedves olvasó! Megindító, hogy a mindenség Ura ma is közel jön a bűnös emberhez, és megszólítja, sőt, nem adja fel akkor sem, ha elsőre nem érted, vagy nem nyitod ki a szívedet, hogy oda befogadd.
Lehet, hogy már régóta próbálkozik, szólít a nehézségek, a próbák idején, vagy az örömödben. Isten veled akar örülni, és meg akar vigasztalni, ha fájdalom ér. Rajtad áll, meghallod-e és válaszolsz, ahogyan Samuel tette: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád! Vagy megkeményíted a szíved, és bezárt fülekkel éled az életed, lefelé csúszva a lejtőn?
Istennek fontos, hogy közeledjen az emberhez, olyannyira, hogy vérrel fizetett érte. Ez a vér mosott téged és engem tisztára, ez az egyszeri és tökéletes áldozat rombolta le a távolságot Isten és ember között. Itt vagyunk a böjtben, készülünk az ünnepre, mely életet adott minden embernek. A lehetőség adott: csendesedj le, és légy egészen közel az Úr Jézushoz, akkor biztosan meghallod szavát.
Balázs Krisztina
