„Mi, keresztyének mindenkit szeretünk, de van, akit tényleg.” Sokan hallottuk már ezt a rövidke mondatot, amit megmosolygunk, miközben nem tagadhatjuk annak hitelességét. Ha magunkba nézünk, be kell vallanunk, hogy a krisztusi szeretetből talán jelesre vizsgáznánk, ha annak csak elméleti része lenne. A gyakorlati részéből viszont időnként megbuknánk. Pedig…

Úgy vélem, nem túlzok, ha azt mondom, majdnem minden lány álma már gyermekkorától az, hogy egyszer feleség és édesanya legyen. Ezek az álmok Isten akaratából és szeretetéből az én életemben be is teljesedtek. Most szeretnék veletek megosztani öt olyan dolgot, amit azután tanultam meg, hogy a kisgyermekem megszületett.…

Az úgynevezett work-life balance, azaz a munka és a magánélet közötti egyensúly akkor tud megvalósulni, hogyha életünk legfontosabb három területén – család, munka és magánszféra – elégedettek vagyunk. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mind a három terület azonos időt kap az életünkből. Azt hiszem, hogy egyensúlyt tartani…

Karácsony közeledtével mindenki igyekszik kicsit jobb, kedvesebb lenni. Ilyenkor valahogy láthatóbb a koldus, aki minden nap ugyanazon a sarkon ül, láthatóbbak a nyomorúságos körülmények között élő gyermekek, családok, láthatóbbak a civil szervezetek, amelyeknek nemes munkáját ekkortájt különösen jól esik támogatni. S láthatóbbá válik az is, hogy hogyan kellene…

„Nekem a család áll az első helyen! Számomra az a legfontosabb!”- mondogatjuk nagyon sokszor, de ennél már ritkábban gondolunk bele, hogy ez mit is jelent a gyakorlatban. A családdal való együttlét valójában gyakran egyáltalán nem jelent minőségi közös időt, a közösségi oldalakra felpakolt szépen megszerkesztett, meghitt családi fotók…

Avagy hogyan folytassam a keresztyén életem, miután megszületett a várva várt gyermekem? Emlékszem arra, hogy mennyire közel kerültem Istenhez a terességem 9 hónapjában. Sokaknak mondogattam akkoriban, hogy milyen – számomra is érthetetlen – békességet érzek, és ez végigkísért ezen az időszakon. Talán azért, mert minden nagyszerűen ment, nem…

Gyerekkoromban drága szüleim lehetőségeikhez mérten igyekeztek kényeztetni. Nem voltunk gazdagok, de egy-egy tábla csokit, narancsot vagy gránátalmát hoztak néha haza. Ezeket a finomságokat persze meg kellett osszam a nővéremmel. És a szüleimnek is kínáltam belőle, de ők szelíden visszautasították, mondván: nem szeretik a csokit, narancsot stb. Ezt gyermekként…

Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: „Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.” Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki: „Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Erre kinyújtotta kezét…

Az elmúlt két évben, többek között három közös gyökerű és egymással összefüggő és egymást gerjesztő, egész kultúránkat és jövőnket átalakító erővel bíró jelenség egyre örvénylően gyűrűződött be a magyar és az európai társadalomba:

Pár napja láttam egy videót, amelyben keresztyénektől, mormonoktól és nem hívőktől kérdezték meg, hogy mi a legfontosabb az életükben. A videó lényege, hogy megmutassa, hogy amíg a mormonok (és a nem hívők is) valamennyien a családot említik első helyen, addig a keresztyének szinte mindnyájan Jézust és az Istennel…