„Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” (1Móz 2,18) Ezt az igét olvasva, mindig mosolyra görbül a szám. 🙂 Nem tudom, te hogy vagy vele, de én annyira hálás vagyok, amiért Isten így döntött. Nem akarta, hogy az ember egyedül maradjon.…

Mostanában nagyon divatos kifejezés lett az énidő. Sokat beszélnek, még többet írnak róla, hogy mennyire szükséges a mindennapok sűrűjében időt találni arra, hogy egy kicsit önmagunkkal foglalkozzunk. Minél jobban felgyorsul az élet, annál nagyobb kihívást jelent ez mindenkinek: egyetemistáknak, pályakezdőknek, friss szülőknek, kenyérkeresőknek, a munka mókuskerekében taposó felnőtteknek.…

Előre szólok, hogy valószínűleg én ebben a cikkben most eléggé benne leszek, ezért bocsásd meg szubjektivitásomat. Benne leszek, mint huszonakárhány éve mindig szingli nő, mint az ideje nagy részét egyedül töltő örök csavargó, aki néha több időt tölt odabent a fejében, mint idekint, ahol mindenki más is van.…

A magányt nem szereti senki, kikerülni azonban nem mindig lehet. Mindenképpen érdemes foglalkozni vele, mert a magány öl. Vagy téged pusztít belülről, vagy a környezetedet általad. Talán nem tévedek nagyot, amikor azt gondolom: ha a magány eltűnne a földről, a kórházak, a börtönök, a pszichiátriák nagy részét be…

„Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem…” írja Ady Endre, és szavainak végső feloldását, a folytatásban szereplő „Isteni átölelést” is csak az elhagyás felől érthetjük meg igazán. Aki volt már elhagyva, vagy hagyták már magára, esetleg aki maga volt az elhagyó fél, az tudja, mennyire fájdalmas az a…