Az utóbbi hetekben a kislányom nagy kedvence a Tüzed Uram Jézus című jól ismert ének. Megtapadt a fejében a gyerekhetünkön, és azóta minden altatáskor azt kéri, hogy énekeljem el neki. Bevallom, sokszor már csak sablonosan énekeltem neki a sötét szobában, várva mikor alszik el, és én mikor mehetek…

Nemrég olvastam egy gondolatot, miszerint húsvétkor ugyanazt ünnepeljük mint karácsonykor: Jézust. Ennek egyfajta logikus folytatásaként bennem ez úgy fogalmazódott meg, hogy ha Jézus életét a szeretet megnyilvánulásaként definiáljuk, akkor végső soron karácsonykor és húsvétkor is a szeretetet ünnepeljük. Azt a fajta szeretetet, ami mindennek a középpontja, ami képes…

„Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.” (Mt 7,14) Fájdalom, magány, elhagyatottság, szeretetlenség. Csak pár érzés azokból, amelyek a lelkünk mélyén betemetve ülnek, és nem szívesen ássuk elő őket. Az ilyen érzésekhez kapcsolódó emlékekre sem…

Istenem, minden imát hálával kezdek, de most annyira elönt a bizonytalanság, hogy őszintén örülnöm és hálásnak lennem is nehéz. Szívemet eltelítette a fájdalom, és én Nálad keresek vigaszt, mert nincs hová futnom. Szeretnék újra örülni, de fájdalmas még a veszteség. Szeretnék belekapaszkodni valami reménysugárba, de érzem, gyenge a…

„Örök harag” – mondja a gyermek, de tíz perc sem telik bele, és ismét önfeledten kergetőzik a másikkal. „Semmi baj” – mondja a felnőtt, aztán évtizedekkel később még mindig felhánytorgatja a vélt vagy valós sérelmeit. Jézus pedig azt mondja: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermek, nem mentek…

Ez az írás most valami olyasmiről fog szólni, amivel nem szívesen dicsekszik az ember – főleg mindig minden rendben van keresztényként nem. Arról, hogy az elmúlt időszakban – ne szépítsük években – hogyan játszottam kitartóan Isten dacos Jónásának szerepét. Hogyan szépítettem, magyaráztam ki és hazudtam időhiánynak azt a…

“Ha elesik ellenséged, ne örülj, és ha elbukik, ne vigadjon a szíved” (Péld 24,17) Azt mondják, hogy a legszebb – vagy, ha úgy tetszik, legtisztább – öröm a káröröm. Sose szerettem ezt a szólást. Talán leginkább azért váltott ki bennem ellenérzést, mert kénytelen voltam belátni, hogy van benne…

„Mint vasalópokróc szélén az ékalakú égésnyom: hagyd meg rajtam hibáimat, kezed nyomát.” (Gergely Ágnes: Fohász lámpaoltás előtt)  Azt hallottam egyszer egy előadáson, hogy gyerekként olyanok vagyunk, mint egy fehér papírlap. Aztán az évek „használatba vesznek”. A papírra írás, irkafirka kerül, szamárfüles lesz a széle, sárba ejtik, gombócba gyűrik,…

„Most olyan napok jönnek, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek itt közöttünk, de akiknek az emléke még ma is szívünkben él. Csak a testük nincs velünk, de csukott szemünk mögött felvillan szelíd mosolyuk, és még itt lebeg körülöttünk néhány itt hagyott szavuk. Hiányuk csendje még ma is gyakran…