Mutatok nektek egy múlt századi klipet: https://www.youtube.com/watch?v=7YzW1nMB9fk Szoktam játszani a klipekkel: lehúzom a hangot, és csak a szememre hagyatkozom. A legtöbb sikerdalnál ilyenkor egyetlen üzenet marad meg: itt a testem, használd! Ennél a Madonna-klipnél viszont összeállt bennem egy történet.

Wislawa Szymborska: Pocsolya (Kałuża) Emlékszem gyerekkoromból e rémületre. Kikerültem minden pocsolyát, hát még a frisseket, zivatar után. A frisset, hisz feneketlen is lehetett, jóllehet egészen másnak látszott. Belelépek s eltűnök hirtelen, süllyedni kezdek a mélybe, még annál is lejjebb, a mélybe, a felhők tükörképe felé, vagy még annál…

Pálos Rozita: Fohász találj magadra bennem Uram hogy létezzem mielőtt leszáll az alkony Időről időre rácsodálkozok erre a kis versre. Csupán három sor az egész, és mégis, úgy érzem, az írója mérhetetlen igazságot, fájdalmat sűrített belé. Sokat gondolkodtam mostanában, miről is kellene szólnia ennek a bejegyzésnek. Bevallom, rendszereztem, témákat…

Őszintén, egy kis irigységgel vegyes csodálattal nézek azokra az emberekre, akik soha sem félnek. (Na jó, alaposan át van itatva irigységgel ez a csodálatom.) Jöhet nehézség, ismeretlen helyzet, kihívás és próba, bátran és nyugodtan mennek előre. Szerintem jól csinálják.