Az utóbbi hetekben a kislányom nagy kedvence a Tüzed Uram Jézus című jól ismert ének. Megtapadt a fejében a gyerekhetünkön, és azóta minden altatáskor azt kéri, hogy énekeljem el neki. Bevallom, sokszor már csak sablonosan énekeltem neki a sötét szobában, várva mikor alszik el, és én mikor mehetek…

A gyászról beszélni nem könnyű feladat, mert nincs két egyforma veszteség, nincs két egyforma gyász. Ráadásul a gyászban érzelmi pályák egész sokaságán tengődünk, és ahány érzelem önti el a szívünket, annyiféleképpen látjuk a világot magunk körül. Én édesapám elvesztését gyerekként éltem meg, magával a veszteség fájdalmával viszont fiatal…

Ragyogó napsütés, szabadság, ünneplések, s mindezekkel szemben szürke, egyforma, sokszor félelemben eltöltött napok. A család és a barátok egy része közel, más része fizikálisan távol van – és sokszor lelkileg is. Azt hiszem nem ez lesz a kedvenc nyaram… Talán te is épp így érzel, kedves TeSó. Isten…

Akkor Dávid megragadta a ruháját és megszaggatta; ugyanígy a vele levő emberek is. Zokogva gyászoltak és böjtöltek egészen estig Saul és a fia, Jónátán miatt meg az Úr népe miatt; Izráel háza miatt, mert fegyver által hullottak el. (2Sám 1,11–12) Saul és Dávid nem voltak éppen a legjobb…

Kedves TeSó! Gondolatban elképzelem, hogy most leülünk beszélgetni, és én – olyan Nellisen – neked szegezem a kérdést: te hogyan haragszol? Hogyan vállalod fel a konfliktusokat? Kiabálsz-e, sértegeted-e a másikat? Vagy csak úgy otthagyod a vita közepén? Majd azzal folytatnám, hogy megkérdezem: vajon meddig tudsz haragudni? Meddig tudod…

Kedves TeSók, a közepébe vágok: néhány hónappal ezelőtt elveszítettem édesanyámat. Ezt azonban nem olyan bejegyzésnek szánom, amelyben elmondom, hogyan lehet „jól” vagy „egészségesen” gyászolni. Egyáltalán nem szeretnélek kioktatni benneteket az adott témában. S azt sem hiszem, hogy csak azért, mert én elvesztettem valakit, már tudom, neked milyen lehet.…

A gyász feldolgozásának szakaszairól már olvashattál korábban a TeSó blogon. Nincs két egyforma gyász, hisz ahány ember,annyi szív,és ahány szív, annyi érzés.     Más érzések vesznek körül,ha egy szerettünk egy hosszú életet megélve,idős korában távozik el tőlünk. Teljesen más, ha egy betegség lefolyása után. Valahol tudat alatt érezzük,hogy bizony…

Biblianyitó imádság: Uram, te ismered a gondolataimat, a bűneimet és a gyengeségeimet, és tudod, milyen nagy szükségem van arra, hogy szólj hozzám. Add, hogy a Bibliámmal együtt a szívem is ki tudjam nyitni előtted, hogy a szavaid gyógyíthassanak, vigasztalhassanak, bátoríthassanak és taníthassanak. Olvasd el: Jób 1 Nagyító alá:…

„Most olyan napok jönnek, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek itt közöttünk, de akiknek az emléke még ma is szívünkben él. Csak a testük nincs velünk, de csukott szemünk mögött felvillan szelíd mosolyuk, és még itt lebeg körülöttünk néhány itt hagyott szavuk. Hiányuk csendje még ma is gyakran…

Ha megkérdeznénk egy gyászolót, aki még csak nemrég veszített el valakit, azt mondaná, hogy sosem fogja tudni elfogadni azt, ami történt. Elképzelhetetlennek tűnik számára, hogy tovább lépjen, hogy ne az elhunyt körül forogjon minden gondolata, hogy a mérhetetlen fájdalom idővel szűnni fog…