Egyik reggel a magam megszokott tempójában haladtam (ami inkább nevezhető loholásnak, mint sétagaloppnak), és a vasútállomáshoz vezető utcán egy asszony araszolgatott előttem, jól megtömött táskákat cipelve. Megelőztem. Erre ő is rákapcsolt és visszaelőzött. Nem sokáig bírta, megint lehagytam. Amikor már sokadszorra ért utol a néni, levegő után kapkodva…