Mindenkinek van valami kedvenc stílusa: irodalomban, filmben. Vannak, akik a krimiért rajonganak – Agatha Christie-ért, Defoe-ért és társaiért. Mások a romantikus dolgokat szeretik, például Danielle Steelt. És vannak elvetemültek, akik a thriller és horror adrenalin nyújtotta csapdájába estek bele. Nos – engem a fantasy nyűgöz le már hosszú…

Lőrincz P. Gabriella: Modern Úgy összement a házad, Bele férsz még, Istenem? Vagy Téged is Kiszorít a sok Ruha? Hogy bírod a parfümök Illatát, Uram? Nem tudom, hogy laksz-e Még házadban, De én, nem ott kereslek. Nem zörgetek az ajtódon, Hogy megnyittassék. Felhívlak, Küldök ímélt Neked, Mindenható, Mindig-onlájn…

Dsida Jenő: Nagycsütörtök Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssal s finom ideggel érzi…

Mostanában Gobbi Hilda színésznő visszaemlékezéseit olvastam, s a könyv egyik fejezete (Emberek) igencsak nagy hatást gyakorolt rám. A fejezet első mondata így hangzik:   „Akik körülvették az életemet, s akik nélkül nem lett volna színház és nem lettem volna én.” Mikor ehhez a részhez értem a könyvben, épp egy…

Az 1850-es évek Kaliforniájában járunk… Angel a legdrágább ruhákban jár, a legjobb ételeket eszi, neki van a legtöbb rajongója, ő a leggyönyörűbb nő a vidéken. És mégis…  A szívében nincsen más, csak hideg és sötétség. Undorodik magától, gyűlöli a világot, és végtelenül haragszik Istenre. A férfiak tárgyként használják…