Jubileumi heteimet élem épp az Úrral. Sokszor eszembe jutnak mostanában a kezdő lépések: az első hittantábor, a nagy döntés, az első munkatársképző, az ifink, az énekkarunk elindulása. Szívmelengető érzés felidézni ezeket, és nagyon hálás vagyok, hogy részem lehetett bennük. Ugyanakkor arra is tisztán emlékszem, hogy minden esetben volt…

„Örülj a könnyeidnek!” – ez kissé provokatív mondatnak tűnhet elsőre, de az igazság az, hogy csak attól függ, mikor találkozunk vele. Merész kijelentés, ha egy fordulópont elején állunk, és még mindent felborzol a változás szele. Elgondolkodtató lehet akkor, ha már összebarátkoztunk egy kényszerhelyzettel, és arra várakozunk, hogy rendeződjenek…

Tizenöt éves voltam. Egy baptista táborban történt, egy nyári éjszakán, amikor a szervezők összegyűjtöttek bennünket táborozókat, s azt mondták, valami különlegesnek lehetünk szemtanúi. Elcsendesedtünk, és a szervezők segítségével újraélhettük a nagypénteki eseményeket. Láthattuk a páskavacsorát, a lábmosást, ahogy Péter megtagadja Jézust, és a végén jött egy drámai pillanat,…