Nem tudom, ismered-e azt az érzést (remélem, igen), amikor az életben hirtelen valahogy minden a helyére kerül, minden jó, és ezért szinte szorongás tölt el amiatt, hogy tudod, ez az idilli állapot úgysem fog örökké tartani. Amikor kiürül az imalistád, és csak hálaadással tudsz fordulni Istenhez, illetve azzal…

Mindannyiunk életében eljön a pont, amikor nagyon nehézzé válik a hit. Külső és belső körülmények összjátékaként egész egyszerűen megbénulunk, és képtelenek vagyunk bízni abban, hogy valaha is felkelünk, és még képesek leszünk újra járni. Talán valaki megbánt, megsebez, eldob magától, és a padlóra kerülünk. Talán az élet ezernyi…

Tizenöt éves voltam. Egy baptista táborban történt, egy nyári éjszakán, amikor a szervezők összegyűjtöttek bennünket táborozókat, s azt mondták, valami különlegesnek lehetünk szemtanúi. Elcsendesedtünk, és a szervezők segítségével újraélhettük a nagypénteki eseményeket. Láthattuk a páskavacsorát, a lábmosást, ahogy Péter megtagadja Jézust, és a végén jött egy drámai pillanat,…

Böjti egypercesek 2. Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” Ők így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek mondotok engem?” Simon Péter megszólalt, és így felelt: „Te vagy…

Tudjátok, vannak azok a napok, amikor csőstül jön a baj. Ilyenekből számos országban bőven kijutott – főleg napjainkban – és talán a te életedben is. A mai igeszakaszunk (Mt 9, 18-26) éppen egy ilyen napba ad betekintést: egy zsinagógai elöljárónak meghal a lánya, és közben előkerül a tömegből…

Ismerek egy apát. Hajdanán három fia volt, erős, talpraesett legények. Mindegyik ugyanakkora helyet foglalt el édesapjuk szívében. A nagyobbik fiú hiú volt. Elbízta magát, sosem rettent meg semmitől, mohón és meggondolatlanul élt. Magas épületekre mászott, fáról fára ugrált. Örökösen életveszélybe került. Egy alkalommal elvétett egy lépést, és nem…

„Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk.” 2Korinthus 4, 8-9 Arkhimédész azt mondta, hogy adjanak neki egy szilárd pontot, egy megfelelő hosszúságú rudat és kimozdítja a helyéről a Földet. Ebben az igeszakaszban is megfordulnak…

Van egy jó és egy rossz hírem. Mondom a rosszat előbb: megtörténhet. Nem vagyok paranoiás, és igyekszem a gondolataimat nem azzal megtölteni, mit nem szeretnék. Van viszont egy pár dolog, amelyről gyerekkorom óta hittem, hogy velem nem történhet meg.

(avagy egy ige alakváltásai) Szilveszterkor, mint már annyiszor, igei áldással indultunk neki az újesztendőnek. Ahogy hallgattam az elhangzó igéket felfedeztem, hogy bizonyos ritmust követnek. Aztán nálam megbomlott a mintázat, és elhangzott az a mondat, amit a leginkább nem akartam hallani: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem”…

Mostanában elég sokat járok Názáretbe. Sokszor visz arrafelé az utam. Még mindig, nyolc hónap után is morbid kicsit leírni ezt így: tudod, Názáret, igen, az a Názáret. Mindig más és más élmény tör rám valahányszor beteszem a lábam ebbe az ízig-vérig arab városkába. És valahogy minden alkalommal betévedek…