Ha játszanak a gyermekek, órákig készülődnek,rakosgatnak, tanácskoznak, majd hirtelenülvégeszakad az egésznek. Nincs ennek közepe,csak eleje s vége. Mondd, nem ilyen-e éppenaz ember élete is? Csak elkezdődiks máris befejeződik. A közepe, mint a semmi. (Kosztolányi Dezső: Ha játszanak a gyermekek…) Nemrég akadt kezembe egy verseskötet, és épp ennél a…

Ebben az adventi sorozatban sok mindenről volt már szó, és talán nem túlzok, ha azt állítom: most kissé minden a mások felé fordulásra akar ráhangolni. Hiszen ez az év különösen bővelkedett magányosságban, befelé fordulásban és elszigetelődésben. Az ezekből kialakuló közhangulat miatt talán az önmagunkról alkotott képünk is torzult…

Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen! (Zsolt 118:24) A jelen egy rendkívül vékony mezsgye. Szinte észre sem vesszük, hogy rajta járunk. A múltból érkezünk és a jövő áll előttünk. Egyiknek a porát még le sem vertük a lábunkról, máris a másik földjein…

Vannak ezek a hosszúra nyúlt pillanatok az életben. Azok a percek, amelyek váratlanul érnek, amelyekkel legtöbbször nem is számolsz, és egyszer csak azt veszed észre, hogy benne vagy, és keserédes ízzel meg is éled őket, mert tudod: kettőt pislogsz és már csak múltnak számolhatók be. Ilyen az, amikor…