Ahogy hazafelé tartottam egy maratoni vasárnap után, éreztem, hogy követ. Az utcákon senki sem lézengett, a nedves kockakő szenvtelenül verte vissza az utcalámpák hideg fényét. Meggyorsítottam a lépteimet, hogy minél előbb hazaérjek, de nem voltam elég gyors. Utolért. Először azokat az alkalmakat juttatta eszembe, amikor valamilyen okból hazudtam…