Böjti egypercesek 2. Amikor Jézus Cézárea Filippi területére ért, megkérdezte tanítványait: „Kinek mondják az emberek az Emberfiát?” Ők így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti kinek mondotok engem?” Simon Péter megszólalt, és így felelt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus így válaszolt neki: „Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. Ettől fogva kezdte el Jézus Krisztus mondani tanítványainak, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie,…

Böjti egypercesek 1. Dávid zsoltára. URam, ki lehet sátradnak vendége, ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki feddhetetlenül él, törekszik az igazságra, és szíve szerint igazat szól; nyelvével nem rágalmaz, nem tesz rosszat felebarátjával, és nem hoz gyalázatot rokonára. Megvetéssel néz az alávalókra, de tiszteli azokat, akik az URat félik. Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is. Nem adja pénzét uzsorára, és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására. Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha. (Zsolt 15,1-5) Én nagyon sokáig nem értettem, miért beszél Jézus a keskeny útról. A világ legkényelmesebb életmódja a keresztyénség. Nem kell tennem semmit, szeretnek,…

Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén… (1Pét 1,18-19) Kicsi gyerek voltam. Anyu épp a konyhában sürgölődött, én meg már előre örültem neki, hogy valami finomság készül. Aztán megdöbbentem, és egy kicsit meg is ijedtem, amikor az étel a szemetesben kötött ki. Nem, nem a csalódás fájt, hogy elestem a remélt nyalánkságtól, hanem az, hogy láttam, mennyi energia, öröm, várakozás lett semmivé, mert valami fontos és utólag pótolhatatlan dolog kimaradt az ételből. Nem szándékosan történt ez, pusztán figyelmetlenségből vagy feledékenységből. Ott…

Létezik a református teológián belül egy fogalom, amivel nem gyakran találkozhat az átlag egyháztag. Ritkán fordul elő, hogy erről a fogalomról szó esik, hiszen eleve ritkán fordul elő, hogy szükséges beszélni róla. A fogalom neve status confessionis, azaz „a hitvallás státusza, helyzete”, esetleg „hitvallási helyzet”. Akkor merül fel ez a helyzet, amikor egy keresztyén közösség szembesül azzal, hogy újra meg kell fogalmaznia a hitét Istennek a Szentírásban adott kijelentésén keresztül, mert üzenete ki van téve a tévtanítás, felhígulás, elferdítés veszélyeinek. Ez történt Niceában Kr. u. 325-ben, Barmenben 1934-ben és higgyétek el, nem a nagyképűség beszél belőlem, de ez történt velünk…

Jézus mondja: „Én vagyok az ajtó…” (János 10,9) Az ajtó… Lehet forgó vagy egyszerű. Készülhet fából, fémből vagy műanyagból. Lehet bejárati vagy szobák közötti. Naponta átmegyünk ajtókon több tucatszor is, anélkül hogy gondolnánk magára az ajtóra. Épületek bejáratánál vagy szobák között vannak: félig kint, félig bent. Elválasztják és összekötik a belső és külső tereket. A céljaink eléréséhez át kell menjünk ajtókon, anélkül hogy maga az ajtó fontossá válna a számunkra. Jézus saját magát nevezi ajtónak. Mert ott áll az Istentől elszakított emberi lét és a békés, boldog Isten-kapcsolat között. Mondhatnánk úgy is: összeköti a régi életet az újjal. Ő az…

A pedofília egy komoly betegség. Az egy olyan keret, amivel mi nem tudunk mit kezdeni, és ebben a tekintetben tényleg az ima az egyetlen fegyverünk.
Viszont ennek a problémának a másik oldala, hogy az áldozatul esett gyerekek nem mernek beszélni erről, vagy azt sem tudják, hogy beszélniük kéne, vagy beszélnek, de senki sem hisz nekik, vagy szándékosan hallgattatják el őket.

„Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött.” (Róm 14,22) Ezt az igét már egy jó ideje ízlelgetem. Minden, ami vagyok ebben az igeverseben és környezetében kritikát szenved. Hiszen az a fajta lazaság, nyitottság, ami engem jellemez, sokszor nem pozitív példa lesz, hanem botránkozás tárgya. Ezért szeretem az Úr igéjét. Mert nem áll oda senki mögé. Nem lehet belőle emberek elleni fegyvert gyártani: az hamarabb leszerel téged, mintsem be tudnád vetni. A legveszélyesebb vagy merészebb igeolvasás az egyverses módszer. Hiszen környezet nélkül szinte minden értelmezés valósággá…

„Valahol ugyanis alapvető dolognak tartották, hogy nem nevetnek ki olyat, akinek a sorsát ők maguk képtelenek lennének elviselni.” (Fodor Klaudia: Mircea) Szeretnék én is ezen a helyen élni. Hosszú ideje ez az, ami a leginkább képes kiakasztani. Ami tényleg, csupán a gondolatára is fizikai tünetekben jelentkező dühöt képes kiváltani belőlem. Ha megkérdezték tőlem, hogy mi az, amin szerintem egyszerűen nem lehet poénkodni, és nem is nagyon tolerálom a környezetemben az ezzel való élcelődést, akkor mindig azt mondtam, hogy ha olyan embereken nevetnek, akik nem tehetnek a nyomorúságukról. Így például, ha valaki egy fogyatékkal élő ismerősét figurázza ki az illető tudta…

Öt évvel ezelőtt indult el a TeSó blog. Öt éve a barátságos zöld logó mögött egy néha lelkes és néha bizony megfáradt, elfáradt önkéntes csapat csodálkozik rá időről időre arra a sok áldásra, kegyelemre, amit ebben a szolgálatban megtapasztalhattak. Mert bizony Isten áldásai nélkül a TeSó ma nem ünnepelné a születésnapját, sőt egyáltalán nem is létezne… A mai írásunkban a szerzőgárda nagy része vall arról, hogy mit is jelent számára a blogban szolgálni, és keresztyénként önkénteskedni.

„Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén.” (Kol 1,9). Az imádság hatalmas kiváltság számunkra, hisz lehetővé teszi, hogy Istennel, Teremtőnkkel és Megváltónkkal kommunikáljunk. Amennyire csodálatos ez a lehetőség, néha annyira természetesnek és magától értetődőnek is vesszük. Persze Isten akar kommunikálni velünk, teremtettjeivel, akikre már így is annyi időt és figyelmet szentelt. Isten tehát keresi a lehetőséget, hogy beszéljen velünk, nekünk viszont időnként valamiért nehezünkre eshet imádkozni. Sőt, ez elég gyakran meg is történik. Lehet, hogy épp nem találunk rá időt,…

Alig ért véget a vizsgaidőszak (volt másfél szabad estéd), s elkezdődött az új félév, kettőt pislogsz, és már megint egy beadandó felett görnyedsz. Most zártál le egy projektet, alig kezdted el élvezni, hogy a határidő nem szorítja a nyakad, máris kitűztek egy újabbat, ami baljósan a fejed fölött lebeg. Végre sikerült rendet rakni a szekrény régen lomtalanításra váró polcán, összehajtogatva csinos oszlopokba rendezni a ruhát, de pár sietős – megint elaludtál – reggel után újra a káosz királynőjének érzed magad, ha álmosan kinyitod a gardróbot.

„Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké. Ezeket a…