Két ünnep között kúszik elő, általában a karácsonyfa alól, esetleg szilveszter után, a másnapi kicsit vagy erőteljesebben posztapokaliptikus buliromok közül támad lesből. Ha az elmúlt pár napban és akár most is üresnek érzed magad, lehangoltnak, kicsit passzívnak, csak az evéshez van kedved vagy még ahhoz sem igazán, s bár nem sok mindent csináltál, mégis fáradtság tör rád, akkor lehetséges, hogy utolért az ünnepek utáni depresszió. (Szigorúan gyakorlatias bejegyzés következik.)
Az ünnepek elteltével a legtöbben túl vagyunk egy úrvacsora osztáson is, amely végén azzal az intéssel engedtek bennünket utunkra, hogy ne tegyük magunkon hiábavalóvá Isten kegyelmét, és hogy megtisztulásunkat követően mostantól ne úgy éljünk, ahogyan eddig, „ne uralkodjon többé bennünk a bűn”. Ha úgy tetszik, Isten tiszta lapot kínált. Azt mondta: mivel elfogadtad a kegyelmem, ezért eltöröltem mindent, amit eddig rosszul tettél. De most próbáld újra! Bár az újévi fogadalomtétel nem keresztyén találmány, sőt, a Biblia óva int az elhamarkodott és nem komolyan vett ígéretektől (a Prédikátor 5-ben ezt olvassuk: Teljesítsd, amit megfogadtál! Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha…
Van ez a megmosolyogtató csángó mese a szerencsétlen egyszeri emberről, akihez egyszer csak betoppan Szent Mihály, s bejelenti, hogy bizony el kell indulni a minden élők útján. A szegény ember hat hónapnyi haladékot kér. Az angyal rábólint és elkezdődik a türelmi idő: hat hónapnyi kemény munka, a sűrű erdő közepébe való rejtőzködés, önmaga körüli falemelés stb. Aztán amikor már úgy tűnhet az ember számára, hogy megúszta az egész halál mizériát, eljön Szent Mihály és elkíséri magával. A pallón átkelve loccsanás hallatszik, mire kiderül, hogy emberünk egy szempillantás alatt, észrevétlenül lépett át a túlvilági létbe.
„Úgy vagyunk programozva, hogy elutasítsuk a gondolatot, hogy az időnk véges. Így folyamatosan úgy érezzük, hogy van még elég időnk együtt lenni a szeretteinkkel.” Pedig nem. Az elmúlt hat évben a mobilhasználat megtriplázódott. Noha továbbra is azt valljuk, hogy a legszívesebben a szeretteink körében töltjük az időnket, a fenti videó pont arra világít rá, hogy ez önáltatás, és igazából a képernyő a legjobb barátunk. Adott két barát, akik nagyon fontos szerepet töltenek be egymás életében. Gondolj te is arra a barátodra, aki nélkül nehezen tudnád elképzelni az életedet, még ha nem is él közel hozzád, és nem vagytok napi kapcsolatban…
A jászolhoz, melyben az istengyermek fekszik, nem tudunk úgy odalépni, mint egy más gyerek bölcsőjéhez. Aki az istengyermek bölcsőjéhez kíván lépni, azzal valami történik. Alá kell vetnie magát az ítéletnek vagy a megváltásnak, elszökni előle nem tud. Neki itt vagy össze kell omolnia, vagy megbizonyosodik arról, hogy Isten irgalmasságában felé fordul.
A legnagyobb ajándékot kapta a világ, mikor Jézus testté lett, nem is csoda tehát, hogy így adventben és a karácsonyi időszakban igen nagy hangsúlyt kap az adakozás kérdése gyülekezeteinkben. Decemberben valahogy mindenkit elkap egy kicsit a láz, hogy adjon, hogy az Isten szeretetének ünnepét másoknak is szebbé varázsolja. Persze az lenne csak igazán jó, ha ez a lelkesedés egész évben kitartana – még ha ez a kívánság már szinte kliséként is hat. Keresztyénként fontos látnunk, hogy az adakozás nemcsak feladat, de lehetőség is számunkra. Lehetőség arra, hogy Jézus szeretetét közvetítsük, lehetőség arra, hogy kifejezzük hálánkat az ajándékba kapott kegyelem miatt,…
“ íme az ajtó előtt állok és zörgetek …” Jel 3,20a Hjaj, Uram, nehéz vagyok. Ahogy Grecsó is mondaná: “Tán mert a férfias dac nem engedi, hogy mástól elviseljem a szánalmat, ezért nekem kell mindenki más helyett is sajnálnom magam”. Szeretem nyugtázni az életem szabálytalanságát, és elfogadni, hogy az életben néha több rossz van, mint jó. Szégyenkező, bűnbánó imát rebegek azért, mert igazából jól esik siránkozni azon, hogy milyen országba születtem, mekkora mínuszból indultam, hányszor elgáncsolódom most is, milyen groteszk akadályok gördülnek elém, és hogy milyen szörnyű irányba halad néha minden. Imádkozom, Uram, mindazokért, akik túl fiatalon felejtettek el reménykedni…
“Egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b Nehéz most, a legnagyobb sietségben, a „minden időben elkészüljön” űzésében megállnom, s lecsendesíteni a lelkem. Nehéz a december végéhez közeledve utolsókat rúgó időre barátként gondolni. Az időre, ami sietségből napokba, hetekből hónapokba, évszakokból évekbe torlódva annyi mindent vett el, ami kedves volt. Szégyellem, de olyan nehéz az év legsötétebb napjaiban Veled beszélgetnem, szégyellem, de néha még mindig Téged vádollak, aki megmenthetted volna őket. Látod, Uram, a szívem, hogy milyen sok darab hiányzik már belőle, hogy az ürességek mennyire sajognak az ünnep közeledtére. Azt hirdeti a világ, hogy…
“ (…)egyenesedjetek fel, és emeljétekfel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b Egyre közeledünk az ünnephez, Uram. A munkanapok befejeződtek, és most már teljes figyelmünket a karácsonyra fordíthatjuk. Utolsó bevásárlások, pakolás, utazás, készülődés a nagy családi együttlétekre… Már a levegő is az ünnepre készül: hideg és csípős lett, havat is hozott, a fák ágait pedig már napok óta gyönyörű, vastag zúzmara borítja. De valamiért nemcsak izgalmat és várakozást, hanem talán ugyanilyen súllyal szorongást is érzek, amelynek csak keresgélem az okát magamban. Talán nem számítok olyan tökéletes ünnepre, mint amilyenek a Facebook-karácsonyok… Tele izgalmas programokkal, tökéletesen (és időben!) feldíszített fával,…
“ (…)egyenesedjetek fel, és emeljétekfel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b Minden szeretetnek Istene! Félek attól, hogy mire eljutok arra a bizonyos szentesti istentiszteletre, annyi minden fog járni a fejemben, hogy nem fogom meghallani, amikor a lelkész az örömhírről beszél. És tudod, Uram,amúgy is ismerem már a történetet, hallottam annyiszor. A pásztorokat, a csillagokat, a jászolt és Máriáékat. Szinte unalmasnak fog hatni az egész, és millió gondolat fog átcikázni az agyamon: vajon minden kész lett, jó ajándékokat vettem, a lakás készen áll-e a vendégek fogadására? Uram, én nem akarom így tölteni a szentestét.Rád akarok figyelni. Kérlek, üljünk le…
“Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b Istenem, nekem mindig is problémám volt a kegyelemmel. Talán mert túl erős az igazságérzetem. Az én fejemben valahogy úgy van, hogy a hibáknak igenis következményük kell legyen, a bűneinknek igenis viselnünk kell a terheit. Mindenható Istenem, töredelmesen bevallom, hogy engem szinte bosszant, ha valaki megússza a kanosszajárást, mert megbánja, és Te képes vagy azonnal megbocsátani. Bevallom, hogy még az is bosszant, amikor nekem bocsátasz meg így, mert sosem tudtam mit kezdeni az ilyen szeretettel. A bűnhődés, a szenvedés, a terhek.. igen, azok jöhetnek, kemény vagyok már, mint…
“Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b Úr Jézus! Most van itt az ideje annak, hogy örvendezzek. Hogy várakozószívvel számoljam vissza a napokat, hiszen hamarosan megérkezel. Megszületsz abban a bizonyos jászolban. De Úr Jézus, én olyan távolinak érezlek, és fogalmam sincs,mikor romlottak el a dolgok ennyire. Jelenleg nem vagyok képes túllátni önmagamon, a gondjaimon, a fájdalmamon és a veszteségeimen. Úgy érzem, nincs erőm örvendezni. Ezért ma arra kérlek, hogy hajolj le hozzám, és sírj velem.Hadd érezzem a közelségedet! Nem kellenek megoldások vagy hasznos tanácsok,csak tudnom kell, hogy TE tényleg törődsz a nyomorúságommal. A szívem…
