Magamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!
„Az ő isteni hatalma megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket.” (2Pt 1,3) Valószínűleg te is voltál már olyan élethelyzetben, amikor azt érezted vagy éreztették veled, hogy kevés vagy. Talán nem volt meg…
Maradj velünk a hosszú éjszakákon, Uram, és világíts nekünk ígéreteiddel! Gyertyáink elégtek és szétfolytak, akkumulátoraink merülőben, nincs térerőnk, sem internetünk – imádságunk van, míg magába zár a sötét. Visszaemlékezünk a széthulló világ korábbi állapotára. A régi, fényes napokra, mikor mindig jött víz a csapból, a kapcsoló fényt csiholt…
„Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30,19) Én a gyomromban érzem először az érzést, összerándul és nem tud már ellazulni. Ezután megfeszülnek…
Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt. Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat…
Atyám, halálosan elfáradtam és megkínzott a Kísértő. Eljött az óra, amiről annyit beszéltünk, amitől Te sosem óvtál, amiért küldtél. A Te atyai szíved meghasadásának és az én kárhozatomnak az órája. Még mielőtt emberré lettem, az örökkévaló dicsőségben tudtam és tudtad, hogy ma felállíttatik a kereszt, meghasad a kárpit,…
A böjt, mint kegyességünk része, általában akkor válik fontossá, mikor krízisekben vagyunk. Olyan helyzetek ezek, amelyek tele vannak feszültséggel, és amelyekben megszületnek a hosszú távú döntéseink és elköteleződéseink. A krízis szükségszerű, sőt törvényszerű része az életünknek és a kapcsolatainknak – egy esély arra, hogy változzon, megújuljon az élet…
Ma egy olyan emberről szeretnék írni neked, akit a jelzőkkel igazán nem fukarkodó Illés próféta a legelvetemültebb királynak nevez itt (a teljes történet megértéséhez olvasd el a fejezetet is). Valóban, Aháb király nem a bibliai jófiúk bandájába tartozott. Erősen kezdi az uralkodását: kinézi magának egy szomszédos bálványimádó ország…
Ma leteszek valamit, ami már régóta töri a lelkem és az életem. Ma kevesebbet akarok foglalkozni magammal, hogy többet foglalkozhassam Vele. Ma felfelé tekintek, hogy belülről tisztuljak. Ma kezdődik el ugyanis a böjt. Nekünk Mohács kell – írta egyszer Ady Endre. Egészen eddig nem értettem, miért gondolja így.…
Tegnap feje tetejére állt az az ország, ahol elindult szolgálatunk, élnek szeretteink, napról napra küzdenek gyülekezeteink. A háborús hírek hallatára rengeteg honfitársunk indult el a határok felé, hogy átlépje a vörös vonalat, amíg még átlépheti.Én, aki itt maradtam, hónapok aggódása és feszültsége után most nyugodt vagyok. Hiszem, ez…
A napokban – egészen pontosan február 17-én – ünnepeljük, ünnepeltük a TeSó blog működésének nyolcadik évfordulóját. Sok-sok írás, jó néhány szerzői válság, nagyszerű hangulatú találkozások, rengeteg háttérmunkát igénylő offline rendezvények és még sorolhatnám, hogy mi minden áll már mögöttünk, és Isten áldását kérve a munkánkra azt remélem, hogy…
