Hivatásom: segítőtárs. Munkámat tekintve fiataloknak mutatok utat a világban, illetve hitoktatóknak segítek gyermeknyelvre fordítani a Bibliát. Ha gitárt adsz a kezembe, Isten trónjához segítem a szívedet. Kereshetsz, ha játékra van szükséged, ha nincs kivel teáznod, vagy ha hangosan szeretnél gondolkozni… Itt és most az a célom, hogy elindítsak pár gondolatfonalat, amit tovább lehet gombolyítani. Élj a lehetőséggel, és oszd meg velem, mire jutottál! Kíváncsi vagyok rád.
Igen, tudom, a „Kellemes novembert!” köszöntés ugyanannyira értelmezhetetlen, mint hétfő hajnalban az, hogy „Jó reggelt!”. Fura ez a hónap. A gyümölcsillatú október és a mesés december közé valahogy beszorult ez a szürke, latyakos, ködös, orrtörölgetős, négy fal között ülős, nyomasztó november, amely minden ízében az elmúlásra emlékeztet. Valójában…
Épp csak megérkeztünk a táborba, amikor a munkatársaim kétségbe esve jöttek oda hozzám: baj van, két lány haza akar menni. Amint beléptem a szobába és belenéztem a lányok arcába, rögtön láttam, hogy itt felesleges minden érv. Tizenévesek voltak, de nem a bimbózó élet látszott rajtuk, hanem az ördög…
Láttad már a Szaturnuszt a saját szemeiddel? Nem képről vagy felvételről, hanem csillagászati távcsövön keresztül. Időbe telik, mire jó irányba kezd nézelődni az ember gyereke, de amikor megvan, leesik az álla. Az első gondolatom az volt anno, hogy ha ez ilyen csodaszép, akkor milyen lehet majd az Aranyváros?…
Amikor évekkel ezelőtt elkezdtem dolgozni a mostani munkahelyemen, volt egy drága nő, aki megtanította nekem, hogy mi hogyan működik. A mai napig a fülemben cseng az egyik tanácsa: „Nem szabad elkeseredned, ha hibázol. Isten útjai néha a hibáinkon keresztül vezetnek.”. Maximalista emberként ez nem volt túl bátorító. De…
Néhány évvel ezelőtt az imacsapatunk egyik találkozóján azt a feladatot kaptuk, hogy mondjuk el, mit becsülünk a tőlünk balra ülő emberben. Amikor a társam elkezdett beszélni rólam, nagyon kíváncsi voltam, hogy ugyan mit tud majd mondani, hiszen alig ismer. Szó mi szó, nehézkesen indult neki, és elég banális…
Jubileumi heteimet élem épp az Úrral. Sokszor eszembe jutnak mostanában a kezdő lépések: az első hittantábor, a nagy döntés, az első munkatársképző, az ifink, az énekkarunk elindulása. Szívmelengető érzés felidézni ezeket, és nagyon hálás vagyok, hogy részem lehetett bennük. Ugyanakkor arra is tisztán emlékszem, hogy minden esetben volt…
Mindannyiunk életében vannak érzékenyebb, nehezebb időszakok, amiket úgy lehet átvészelni, hogy az ember egy kicsit újra gyerekké válik. Amikor egyik percről a másikra kicsúszik a talaj a lába alól, gondozásra szorul, elveszíti a párját, munkáját, otthonát, olyankor nagyon sokat jelent a törődés, a pátyolgatás. Egy kicsit megszeretgetik, felerősítik,…
Isten ajándékai zavarba ejtő dolgok. Amikor megszületünk ebbe a világba, máris különböző hajlamok, képességek, adottságok vannak a birtokunkban. Nem mi választottuk, kaptuk, örököltük őket. Valamire büszkék vagyunk, és van, amiről nagyokat hallgatunk. Viszont hogy mit hagyunk a felszínre törni, miben szerzünk ügyességet, az nagyrészt rajtunk áll. Nagyon szépen…
Nagyszombat a csend ideje. Nem a nyugodalmas, hanem sokkal inkább a fájdalmas, kínzó csend napja. A nagypénteki gyász utáni csend ideje. Jézus a sírban. A tanítványai, a szerettei pedig szívük legmélyebb fájdalmával gyászolnak. Ők még akkor nem tudhatták azt, amit mi ma már tudunk. Hogy Krisztus legyőzi a…
A világ megváltójának soha nem volt semmije. Amikor megszületett, nem selyempárnák közé fektették, hanem egy kölcsönkapott istálló jászlának szalmájába. Nem volt családja, vagyona, otthona, sokat érő eszközei sem. Amikor arra vágyott, hogy elvonulhasson a tanítványaival, a tömegek utánamentek, hogy tovább foglalkozzon velük. Az életét napi 24 órában megosztotta tizenkét…
