Papp Adriennek hívnak. Az életem: hit és kételkedés; barátok, nyüzsgő közösségek és egyedüllét; örömök és félelmek; pörgés és csönd; gyerekesség, őrültség és komolyság; nevetés és könnyezés; lángolás, álmodozás és pislákolás; művészet, könyvek iránti rajongás; szeretet és hiszti furcsa keveréke, melyet minden pontján átsző a csodálkozás és hála amiatt, hogy az életem mekkora ajándék Istentől.
Ezekből tevődöm valahogy össze én. Nem tudom hogyan, s néha azt sem, hogy miért, de vagyok, élek és mindez nem véletlen.
Ülök az ezeréves templomi padban. Jó, nyilván a pad, amiben épp ülök nem ezeréves, de az épület falai kétségkívül azok. A lelkész épp felolvassa az aznap magyarázni kívánt textust. „Bízz bennem” – emeli ki a szóhalmazból, majd külön is hangsúlyozza a felszólítást. Na, honnan tudta, hogy épp erre…
„Ezt az igét mondta az Úr Jeremiásnak: Indulj, menj el a fazekas házába, mert ott akarom közölni veled igéimet. Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen a korongon dolgozott. De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a…
„…ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (1Kor 3,9) Ilyenkor, a tavasz leheletét érezve magunkon még a földművelést elkerülő emberekként is csodálattal tekintünk a megújuló földre: mennyi lehetőség van benne! Lelki szemeink előtt már látjuk a csodás ültetvényeket, szánkban érezzük a frissen szedett zöldségek és gyümölcsök zamatát, talán…
Hetedik éve indult útjára a blogunk. Még ízlelgetni kell ezt a számot, hiszen úgy tűnhet, hogy egy pillanat alatt elsuhant, mégis olyan sok tapasztalatot, élményt, emléket őriz, hogy tízszer annyinak is érződhet. A Bibliában a hetes szám mindig valami többet rejt magában, a teljességet jelképezi. Így érezzük mi…
Karácsony közeledtével mindenki igyekszik kicsit jobb, kedvesebb lenni. Ilyenkor valahogy láthatóbb a koldus, aki minden nap ugyanazon a sarkon ül, láthatóbbak a nyomorúságos körülmények között élő gyermekek, családok, láthatóbbak a civil szervezetek, amelyeknek nemes munkáját ekkortájt különösen jól esik támogatni. S láthatóbbá válik az is, hogy hogyan kellene…
Ülünk egymással szemben a gőzölgő látténk felett. Beszélgetünk. Hónapok történéseit próbáljuk egy órába sűríteni. Félelmek, örömök, sikerek, eredmények villannak fel egy-egy pillanatra. Az elhangzottakra a másik igyekszik reagálni: együtt örülni, ha kell hüledezve méltatlankodni. Mindkettőnknek jól esnek ezek a megértő gesztusok. Egyedül akkor feszengünk kicsit, ha elhangzik a…
Beszélgetéseinkben, gondolatainkban sokszor kapnak nagy hangsúlyt azok a mondatok, megjegyzések, amelyek arra vonatkoznak, hogy mi az, ami nem úgy alakult a napunkban, ahogy szerettük volna, ami nem sikerült, mit rontottunk el, mit néztünk be, mit kellett volna másképp… s persze hogy mi az, ami jó ugyan, de… Mert…
„Megtörténhet velem is…” Azt hiszem, mindannyiunkban mélyen vannak félelmetes gondolatok nehéz terhekről, próbatételekről, melyekről azt gondoljuk, hogy ha megkapnánk úti csomagként erre az életre, abba beleszakadnánk, beletörnénk. S ezzel párhuzamosan időről időre fel-felbukkannak előttünk azok arcai, akik bizony nem egy könnyű életúton lépdelnek, hanem nap mint nap olyan…
A legideálisabb állapot, amikor Isten ígéretét birtokolhatjuk egy-egy élethelyzetben. Azt hiszem, mindannyian szeretnénk ezt minél többször átélni. Megkapni azt a bizonyos igét, biztatást és annak birtokában előre lépni. De mi van akkor, amikor az ígéretet ugyan megkaptuk, de valahogy nem épp ennek megfelelően alakulnak a dolgok? Emlékszem, hogy…
Volt már, hogy rád tört annak az érzésnek vagy inkább felismerésnek a teljes súlya, hogy az élet és a világunk úgy általában véve mennyire nem szép, igazságtalan, eltorzult, és neked az alakulásában irtózatosan jelentéktelen, körömpiszoknyi szereped van, vagy talán nincs is?
