Papíron huszonéves, odabent 8 és 80 egyszerre. Nincs hosszútávú, stabil munkám, az egyetlen szilárd terület a pedagógia világa. Ezen belül néha hátrányos helyzetű gyerekeket táboroztatok, néha élménypedagógiával vagy szexuális neveléssel foglalkozom, néha egyetemen dolgozom, néha pedagógusképzést tartok, vagy egyszerűen csak besegítek valahol valamibe, amiben értéket, lényegi dolgot találok.
Állítólag örök csavargó, szerintem viszont az időm nagy részét a fejemben töltöm, az meg eléggé egyhelyben van. Azért az igaz, hogy ha utazhatok, írhatok, főzhetek, a legjobb barátaimmal lehetek, és közben még a Jóbarátok is megy a háttérben, akkor elég boldog vagyok.
Istenben azt szeretem a legjobban, hogy mindig elképesztő kalandokba küld, és folyton felemel, de azért közben jó sokszor összetör, hogy sose feledjem: az alázat az egyik legfontosabb érték, amit életem végéig szeretnék megőrizni.
Nem hiszem azt, hogy mindent, ami ezzel kapcsolatosan mindannyiunkban kavarog, azt bele lehet szorítani egy blogbejegyzésbe. Igazából egy könyvbe sem, de nem is érdekes. Nem célom. Olyasvalamiről szeretnék most beszélni, ami valamiért mindig is tabu volt keresztyén körökben, pedig nagyon is hozzánk tartozik: vagyis a testről.
Távol álljon tőlem, hogy sikerkönyvszagúan megpróbáljam megadni a boldogság, pardon, keresztyén boldogság titkát. A boldogság egy nagyon összetett, szubjektív és megfoghatatlan dolog, ezért az alábbi soroknál inkább a kiegyensúlyozottság az, amire ez alatt gondoltam. Tudjuk, hogy még az igazán boldog embereknek is vannak nagyon nehéz napjaik és időszakaik,…
„Úgy vagyunk programozva, hogy elutasítsuk a gondolatot, hogy az időnk véges. Így folyamatosan úgy érezzük, hogy van még elég időnk együtt lenni a szeretteinkkel.” Pedig nem. Az elmúlt hat évben a mobilhasználat megtriplázódott. Noha továbbra is azt valljuk, hogy a legszívesebben a szeretteink körében töltjük az időnket, a…
A legnagyobb ajándékot kapta a világ, mikor Jézus testté lett, nem is csoda tehát, hogy így adventben és a karácsonyi időszakban igen nagy hangsúlyt kap az adakozás kérdése gyülekezeteinkben. Decemberben valahogy mindenkit elkap egy kicsit a láz, hogy adjon, hogy az Isten szeretetének ünnepét másoknak is szebbé varázsolja.…
“ íme az ajtó előtt állok és zörgetek …” Jel 3,20a Hjaj, Uram, nehéz vagyok. Ahogy Grecsó is mondaná: “Tán mert a férfias dac nem engedi, hogy mástól elviseljem a szánalmat, ezért nekem kell mindenki más helyett is sajnálnom magam”. Szeretem nyugtázni az életem szabálytalanságát, és elfogadni, hogy…
“Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.” Lk 21,28b Istenem, nekem mindig is problémám volt a kegyelemmel. Talán mert túl erős az igazságérzetem. Az én fejemben valahogy úgy van, hogy a hibáknak igenis következményük kell legyen, a bűneinknek igenis viselnünk kell a terheit. Mindenható…
“Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” Jel 3,11 Istenem olyan sokszor félek, hogy el fogom rontani. Hogy el tudom rontani. Mert elveszek a részletekben, és túl későn döbbenek rá, hogy kihagytalak a folyamatból. Tudom, hogy Nálad sosem lehet túl késő. Hogy hozzád…
Sok mindent tudok már, és valami azt súgja, hogy minden újabb tudásmag távolabb sodor a lényegtől. Mindent elemzek, és az agyam óhatatlanul is elméleteket gyárt, amik sajnos hajszálpontosak, logikusak: elhitetik velem, hogy már előre úgyis mindig tudom. Káros boszorkányság. Az imáim meg rendre üres csöndek. Abban reménykedem, hogy…
Korábban írtunk már arról, hogy keresztényként mire érdemes odafigyelni az ember facebook használatában, most azonban – lévén, hogy mi is egy online térben működő szerkesztőség vagyunk – arról közölnénk egy rövid kis összefoglalót, hogy szerintünk felekezeti hovatartozástól függetlenül mit kellene mindenkinek figyelembe vennie ahhoz, hogy csökkentsük a virtuális…
Előre szólok, hogy valószínűleg én ebben a cikkben most eléggé benne leszek, ezért bocsásd meg szubjektivitásomat. Benne leszek, mint huszonakárhány éve mindig szingli nő, mint az ideje nagy részét egyedül töltő örök csavargó, aki néha több időt tölt odabent a fejében, mint idekint, ahol mindenki más is van.…
